(ki hogyan mosolyog…)

Én nem tudom, hogy a politikusok tanulnak-e valahol mosolyogni. Ugyanis a mosoly, egy tökéletes fogsorral, a legkelendőbb kellék a halpiacon és a kampányrendezvényeken. Például egy amerikai elnökválasztást simán eldönthet a mosolypárbaj, amelyben részt vesznek a First Lady-jelöltek is. Az a politikus, legyen bármilyen zseniális és becsületes, akinek hiányzik egy metszőfoga vagy a bal kettese wiplából van, esélytelen.
Persze zárt szájjal is lehet mosolyogni, ilyenkor a jobbfajta emberi lények szeme meleg tűzben ég, azonban a skorbut és az ínysorvadás eleve kioltja ezt a tüzet. Nyugodtan leszögezhetjük hát, hogy olyan SZTK-protézissel, amilyet Tárnoki néni visel jelentős ünnepeken, nem lehet választásokat nyerni, mivel az önálló mosolyra képes, és esetleg akkor is kétségbeesett derűt sugároz, amikor sírni illene.
Még a tüntető vagy randalírozó tömegben felbukkanó arcok megítélésében is döntő szerepet játszik a fogak állapota, a békés járókelő azonnal rendbontóvá válhat, ha egy gumilövedék kiüti a metszőfogát. A foghíj olyannyira megváltoztatja az egész emberi habitust, hogy a legjobb indulatú és szakszerű tömegoszlató rendőrt is jogos indulat és önvédelmi reflex fogja el egy ilyen száj láttán, különösen akkor, ha ez a száj kormányellenes jelszavakat motyog, s az ominózus fogat a jelzett közeg ütötte ki. A hiányzó fog legalább annyira irritálja derék rendőreinket, mint a nemzetiszín zászló agresszív lengetése. Maradjunk annyiban, hogy vannak szakszerű rendőri intézkedések és vannak szakszerű mosolyok.
Nézzük meg például, amikor Gyurcsány Ferenc élete párjával bevonul egy pártrendezvényre. A hölgy mosolya méltó uráéhoz: ragyog, a férj büszke tartózkodással fogadja ezt a ragyogást. A mi miniszterelnökünk képes csupán a szemüvegével szerényen mosolyogni. Erre születni kell. Tony Blair egy ilyen átsuhanó, kissé sejtelmes mosolyra találta azt mondani, hogy kedves. (Ezzel Tárnoki néni egyetért.) Demszky viszont képtelen eljátszani egy őszinte mosolyt. Bár ő is született PR-tehetség, mint Gyurcsány, aki akár egy balett-táncos, valószínűleg tükrökkel körülvéve gyakorolja a kecset és a spontaneitást, de a főpolgármester úr felső ajka egyszerűen nem engedelmeskedik, felcsúszik, s így kissé ragadozószerűvé teszi az őszinte mosolyt. Hiller pártelnök úr elődje, Kovács (de könnyen felejt az ember!), ha jól emlékszem, hosszú ideig szerényen tűrte bal felső hármasa fel-felrémlő hiányát, nyilván ezért is bizonyult alkalmatlannak a reformpolitikára. A hibátlan mosoly politikailag korrekt.
Valószínűleg sokan emlékszünk még Gergényi rendőrfőkapitány sajtótájékoztatójára, amit közvetlenül az ’56-os forradalom ötvenéves évfordulója után tartott. Valami olyasmit mondott a sajtó képviselőinek, hogy képzeljék magukat egy békésen sétálgató rendőr helyébe, akit egy tank el akar taposni. „Nem semmi!” – fejezte be eszmefuttatását, s közben szendén mosolygott, mint egy szűzleányzó, aki nem tudja eldönteni, engedjen-e a csábításnak. A rendőrfőkapitány úr szégyenlős, s egyben ironikus mosolya az általam eddig látott – hatósági és állami – mosolyok legcsodálatosabbja volt. Hirtelenjében arra gondoltam, teljesen felesleges gumilövedéket használni a tüntetőkkel szemben; Gergényi úr kiáll a térre, rámosolyog a randalírozókra, a több ezres tömeg feloszlik, s egy darabig nem is lesz kedve az utcára menni.
Hogy ez a gondolat a tömegoszlató mosolyról politikailag korrekt-e, én nem tudom…