Klasszikus pillanatok

k ö n y v e s h á z

Klökner Péter székesfehérvári könyv-, zenemű- és papírkereskedő 1899-ben indította meg Képes Levelező-Lap című folyóiratát. Ennek egyik cikkéből tudjuk, hogy a képeslapgyűjtés hazánkban 1897-ben kezdődött, annak ellenére, hogy a nagyközönség nem volt elragadtatva az újdonságtól. Azért nem, mert kezdetben a lapok egyik oldalát a címzés foglalta el, és csak a képes felére lehetett írni néhány üdvözlő szót. Csak az 1900-as évek elejétől nyerte el a képeslap a mai formáját. A XIX. század végén szinte nem volt olyan papírkereskedés, amelyik ne adott volna ki képes levelezőlapokat. A hőskorból való ritkaságok túlnyomó többsége tájat, falu- és városrészletet ábrázolt. A lapok nemegyszer olyan épületeket, utcákat örökítettek meg, amelyek csak a rajtuk található felvételeken maradtak meg.
Kezdetben a gyűjtők számára csak úgy ért a lap valamit, ha a képen ábrázolt településen adták fel. Később aztán szélesedett a választék, sorozatok, alkalmi lapok láttak napvilágot, így a gyűjtők szakosodni kezdtek egy-egy témakörre a karikatúrától a repülés történetéig, a szocreál lapoktól a fürdőélettel foglalkozókig. Balázs Károly hangyaszorgalommal megalkotott lexikonja nemcsak a képes levelezőlap barátai számára izgalmas olvasmány, hanem mindenkinek, akit érdekel a magyar művelődéstörténet. A kötetben található ezerötszáz címszó sorra veszi a hazánkban (és külföldön) megjelent képeslapok fajtáit, ábrázolt témáit, a kiállításokat, a sorozatokat, különlegességeket és persze az alkotókat, akik között közismert művészek, fotósok és grafikusok éppen úgy megtalálhatók, mint Galántai Gyula egykori antikvárius, aki képeslapot adott ki papucsférjek számára. Az aganccsal ékesített férfifej mellé plüssből készült kis papucsot is ragasztott a lapra.
(Balázs Károly: Képes levelezőlap lexikon, Méry Ratio, Somorja, 2005. Ármegjelölés nélkül)