Látótér

Három fiatalember csalódottan igyekezett hazafelé október 23-án este, miután nem sikerült bejutniuk a hermetikusan lezárt Kossuth térre. Ketten hazaértek, a harmadik, Csorba Attila harmincas éveiben járó férfi viszont sérült arccsonttal, szétroncsolt szemgolyóval az Országos Baleseti Intézetben kómában töltötte az éjszakát. Csorba Attilát Gergényi (Viperás) Péter símaszkos azonosító szám szám nélküli „mesterlövészei” terítették le valahol a Blaha Lujza tér környékén. Attila bal szemét az orvosi igyekezet ellenére most el kell távolítani. Ha ehhez hozzávesszük, hogy jobb szemével már gyermekkora óta alig látott, mondhatjuk vak lett.
A nulla toleranciát hirdető főpandúr hozta magát.
A Balkánon élünk, barátaim, ha nem is földrajzi értelemben – megjelenésünkben. Tüntetés, zászlók (Árpád-sávos is, juj!), transzparensek itt, vízágyú, lovasroham, könnygáz, vipera és gumilövedék-sorozat ott. Parányit idézek kakasjárású miniszterelnökünk minapi értékeléséből: „…A harmadik Magyar Köztársaság kibírta a próbát, a rend erősebbnek bizonyult a rendetlenségnél, a törvény a törvénytelenségnél, a nyugalom akarása a nyugtalanságnál…”
A jelek szerint piedesztálra helyezi magát a szerencsétlen kormányfő, szép kenetteljesen fogalmaz, hatásszüneteket tart, közben látványosan körbetekint – éppen csak azt nem veszi észre, hogy magán felejtette a csörgősipkát. És senki nem nevet rajta.
Látnunk kell, hol élünk, hová lettünk. Hová sodort bennünket a dallamos járású bájgúnár és szárnysegédje, a viperás. Megérdemeltük.
Megérdemeltük?