Levél a cenzúráról

A diktatúra cenzúráját elemző írást, Szász Béla 1966. januárjában Gömöri Györgynek írott levelét közli a szombathelyi Életünk legújabb száma. Szász Béla, aki a Rajk-per sokadrangú vádlottjaként öt évet börtönben ült, Rajk László tragikus újratemetésén hivatalos beszédet tartott, később, a forradalom novemberi eltiprását követően Kádár János miniszteri tárcát ajánlott fel neki, majd – ritka kivétel – útlevéllel emigrálni engedték, nyugaton az emigráns folyóiratok munkatársa lett. Minden kényszer nélkül című könyve a diktatúra vitriolos leleplezése. Szász Béla, aki „belülről ismerte” a cenzúra gépezetét, hosszú levelét Gömöri György kérésére írta meg, amikor a címzett megbízást kapott egy angol folyóirattól, hogy készítsen különszámot, mely a cenzúra – Angliában csak hírből ismert – intézményét mutatja be.
„A cenzúra működésének módjáról saját tapasztalataim alapján is beszámolhatok. Már 1948-ban, amikor a külügy sajtóosztályának helyettes vezetője voltam, az MTI házközpontjához közvetlenül kapcsolt telefonom volt. – írja Szász, majd így folytatja: – Minden minisztériumban hasonlóképp jártak el. Vagy a KP (kommunista párt) megfelelő szakosztályával, vagy a KP agit-prop osztályával álltak kapcsolatban. Így a párt közvetlenül alkalmazta a cenzúrát. Gyakran Rákosi, Gerő vagy Révai döntött még hírek publikálásának dolgában is…”
Szász ezután rátér a könyvkiadásban működő cenzúra elemzésére. „Két-három évvel ezelőtt mesélte Kassák, hogy egy régebbi regényét 1000 példányban adták ki. Megkérdezte, miért ily kis példányszámban, hiszen erre csak ráfizethetnek. A kiadó igazgatója ezt válaszolta: Téged ki kell adnunk, de nem olvastatnunk…” Ugyanígy járt többek között Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs és Weöres Sándor is. Szász elmondja még, hogy Radnóti Miklós válogatott verseinek kötetéből kihagyták a neki szánt versajánlást. Azt a bornírt esetet is megemlíti, hogy „Réz Pali szerint még Ady ajánlásait is be kellett nyújtani a Kiadói Főigazgatósághoz, és még ezek közül is törölték számos rég holt, de kegyben nem álló személynek szóló dedikációit…”