Méltó módon emlékeztünk

Tisztelt Lukács Csaba!
A Magyar Nemzet október 31-i számában megjelentett írását (Oroszokkal ünnepeltünk) olvasva először csak arra gondoltam, megkérem önt, segítsen minket abban, hogy mi is beszélhessünk az önt megkereső „tucatnyi” „felháborodott”, „önérzetében megsértett” amerikai magyarral, akik kifogásolják ’56-os megemlékezéseinket. Mivel azonban cikke végén, utolsó szavával („Szégyen”) ön is azonosul azzal, hogy „provokáltuk” az amerikai magyarságot, gondoltam, hogy az ön figyelmét is felhívom néhány apróságra.
A washingtoni magyar nagykövetség egész évben emlékezett/emlékezik az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára. Több mint egytucatnyi rendezvényt szerveztünk a forradalom emlékezetének itteni megőrzése, erősítése és továbbvitele érdekében. Szorosan együttműködve amerikai magyarokkal, a szabadságharcosokkal és sok amerikai barátunkkal, támogatónkkal. A cikkben említett, a Szovjetunióból emigrált Levinson Trió koncertje egyike volt kulturális rendezvényeinknek.
Mi itt az amerikai magyarság részéről nem éreztük az ön által osztott felháborodást megemlékezéseink kapcsán. Ellenkezőleg, rendezvényeinkre az Egyesült Államok távolabbi vidékeiről is eljöttek magyarok, akiket velünk együtt büszkeséggel töltött el, hogy a februári, State Department-beli megemlékezésünk házigazdája Rice külügyminiszter volt. Akik elismerésnek érezték, hogy márciusi kongresszusi megemlékezésünkön felszólalt Bush elnök. Akik Gutierrez kereskedelmi miniszterrel és Pace vezérkari főnökkel együtt tekinthették meg ’56-os fotókiállításunkat
az amerikai főváros legújabb kulturális központjának számító Katzen Arts Centerben.
Az emlékév során arra törekedtünk, hogy a megemlékezéseinkkel minél szélesebb közönséget szólítsunk meg, a forradalom üzenetét minél több emberhez juttassuk el. Ezt részben más intézményekkel együttműködve kívántuk megvalósítani. Így például az Operával, a Katzen Centerrel, a Hidegháború Múzeummal vagy a Goethe Intézettel, ahol filmvetítéseket tartottunk. Ilyen koprodukcióban valósult meg nálunk a Levinson Trió emlékkoncertje, a Washingtonban köztiszteletnek örvendő és a nagykövetséggel régóta együttműködő Embassy Series nevű, kulturális rendezvények szervezésére szakosodott intézmény közreműködése révén. Saját kapcsolati körükből ők toborozták a közönséget, s a költségeket is ők fedezték (azaz a magyar adófizetők pénzére vonatkozó megjegyzése nem helytálló). Mi csak néhány helyet tartottunk fenn magunknak, tekintettel arra, hogy éppen akkor Washingtonban tárgyalt az Országgyűlés külügyi bizottságának Németh Zsolt elnök úr által vezetett delegációja, akik díszvendégként részt vettek a koncerten.
A washingtoni magyar nagykövetség első beosztott diplomatájaként egyik feladatom a napi szintű munka koordinálása. „Testközelből” láttam, hogy kollégáim mennyire keményen dolgoztak a rendezvények előkészítése és lebonyolítása során. Írásával ön az ő egész éves megfeszített munkájukat is legorombította.
Szederkényi Viktor
rk. követ, első beosztott
washingtoni magyar nagykövetség

Tisztelt Szederkényi Viktor úr!
Írásomban azt tettem szóvá, amit a Washington Post újságírója is furcsállott: az egyik ötvenhatos rendezvényükön úgy ünnepelték a forradalom ötvenedik évfordulóját, hogy az orosz gyökerekkel rendelkező Levinson Triónak szerveztek koncertet. Nem minősítettem a többi rendezvényüket, de készséggel elfogadom öntől, hogy azok kiválóan sikerültek, köszönhetően munkatársai áldozatos munkájának. Amerikából származik a mondás, hogy a jó hír nem hír – azon lehet vitatkozni, hogy jól van-e ez így, de attól még tény, hogy a tévedés (netán érzéketlenség) jobb eséllyel bekerül az újságokba, mint egy botránymentes, sikeres rendezvény. De nem csak a sajtó működik így: ha meghívnak egy házibulira, ahol a házigazda egész este elbűvölően kedves a hölgyvendégekkel és szikrázóan szellemes a férfiakkal, mi mégsem erre fogunk emlékezni, hanem arra a néhány másodpercre, mialatt belerondított a nappaliban levő virágvázába.
Azt, hogy nem érezték az amerikai magyarok felháborodását a különös rendezvény kapcsán, tudjuk be a vendégek önök iránti tapintatának.
Tisztelettel
Lukács Csaba