Nagyivó európaiak

Tulajdonképpen senkit nem lep meg a hír, hogy az európaiak a világ fő alkoholfogyasztói. A túlzásba vitt ivás káros hatásairól szintén mindenki tud, még ha szertartásszámba menő poharazgatásaink során próbálunk is megfeledkezni róluk. Az Európai Bizottság a minap azonban közzétett egy brit jelentést, amelyből többek között kiderül: a nők tíz, a férfiak huszonöt százaléka a túlzott alkoholizálás miatt hal meg idő előtt. Az elemzés szerint az alkoholizmus az EU GDP-jének 1,3 százalékát emészti fel évről évre, hiszen a betegeket kezelni kell, munkaerejük pedig gyakran végleg odavész. A kontinens lakóinak torkán lefolyó szeszek 44 százaléka egyébként sör, 34 százaléka bor és 22 százaléka tömény ital.
Az alkoholt az emberiség ellenségeként feltüntetni azonban mégiscsak hiba lenne, ráadásul ez biztosan el is kedvetlenítené az olvasót.
Nem mellékes tényező például, hogy a szeszes italok komoly gazdasági szerepet játszanak Európában, főként, hogy a jövedéki adó számottevő bevételt jelent szinte minden országban. Ennél is fontosabb azonban az alkoholfogyasztás körül kialakult, ősidőkben gyökerező kultúra, amely megannyi írástudót is megihletett.
Előbbi két tényező miatt sem lehet véletlen, hogy az európai országok többsége keményen küzd azért, hogy egy-egy jellegzetes italt saját maga „unicumjává” tehessen, megtiltva a név használatát másoknak. Talán legismertebb példa a konyak, amely elnevezés csak a Franciaországban készülő borpárlatokra használható.
A tokaji bort immár szigorú törvények védik, ám ezt sok küzdelem előzte meg a szlovák lejtőkön próbálkozó borászokkal és olasz kollégáikkal, akik e nevet bitorolták. S végre a pálinka is pálinka.
Nemrég a görögök védették le sikerrel ánizs ízű „snapszukat”, az ouzót, valamint a ciprusiak a kiváló minőségű szőlőpálinkát, a zivaniát.
A hollandok most azt szeretnék, ha a jövőben a gin elnevezést kizárólag a Hollandia és Belgium térségében készített ital viselhetné. A népszerű italból tavaly csak a hollandok 170 ezer hektolitert fogyasztottak el.