Önveszélyes nagylelkűség

Hivatalosan a Pannon-kupa elnyerése volt a tét a Magyarország–Franciaország mérkőzésen tegnap este a Papp László-sportarénában, ám mindkét jégkorongcsapat előrébb és hátrább tekintett ennél. Előrébb, mert ezen a viadalon az előző két nap megmutatta – a mieink pénteken a tartalékos Szlovéniát 7-1-re, szombaton Litvániát 10-2-re verték –, hogy csak e két válogatott készült fel, és játszott olyan formában, ami elegendő lehet jövő áprilisban a divízió I-es vb-n a feljutás kivívására. S hátrább, mert a közelmúltban Ocskayék kétszer is, ráadásul egyaránt Franciaországban rendezett vb-n, megtréfálták az időközben egyszer az A csoportot is megjárt gallokat (2001-ben 3-1-re nyertünk, idén 3-3 lett a vége). A világranglistán elfoglalt helyek is mutatták (22., illetve 19.), valamivel a franciák tűntek esélyesebbnek, de a hazai pálya ezt ellensúlyozhatta.
Ezt a gyakorlat vissza is igazolta. Kellemes meglepetésként szinte teljesen megtelt az aréna – ez tavaly Debrecenben a vb-n sem volt mindig így –, helyes döntés volt alacsony jegyárakat megállapítani. A magyar válogatottat feldobta a tét és a hangulat, egyedül az ujjtörést szenvedett Tokaji hiányzott, még az a Hoffmann is vállalta a játékot, akit egy nappal korábban csúnyán leterített a litván Bauba. A mieink játszották a technikásabb, látványosabb hokit, a franciák ezt keménységgel igyekeztek ellensúlyozni. Vas Márton 12. percben, Ladányi szenzációs átadásából ütött gólja azt mutatta, kevés sikerrel, ezért a vendégek csapatkapitánya, Menuier az első harmad végén alattomossághoz folyamodott. Két kézzel fejmagasságba emelt bottal hátulról leterítette Ocskayt. A magyar csapat vezéregyénisége összecsuklott, és ott maradt a jégen. A nézőtérről is lehetett látni, hogy ömlik a vér a füléből. Ez az eset a szombatival, Hoffmannéval együtt arra hívta fel a figyelmet, kockázatos hazai játékvezetőkre bízni ilyen tornát. A magyar bírók (nehogy kilógjon a lóláb) hajlamosak túlkompenzálni, különösen a pénteki baki után, amikor a szlovéneket szabályos góltól fosztották meg. Menuier megúszta kétperces büntetéssel, Ocskay viszont nem korcsolyázott ki a második harmadra. Ám mit tesz az eltökéltség: öt perc elteltével ismét ott volt a jégen. Addigra Ladányi góljával már 2-0-ra vezettünk, sőt Kangyal a 26. percben 3-0-ra növelte az előnyünket. Ekkor nemcsak a magyar nézők, hanem a játékosok is elhitték, hogy eldőlt a meccs. Tévedtek. A franciák nagyobb sebességre kapcsoltak, s feljöttek 3-2-re.
Sőt a harmadik játékrész elején egyenlítettek. Az 55. és az 56. perc arról árulkodott – kettős előnyben jószerivel felállni sem tudtak Palkovicsék –, továbbra is leküzdhetetlen a magyar hoki legnagyobb hiányossága: komoly ellenféllel szemben az utolsó harmadra elfogy a szufla. A harmad derekán ez újabb elszalasztott esélyben (kettő plusz kettő perces előny) mutatkozott meg. Maradt a 3-3, következett az ötperces ráadás. Ekkor, sőt már előtte is egyértelműen Szuper Levente tartotta a lelket a magyar csapatban, ám 31 másodperccel a vége előtt ő is kapitulált Desrosiers lövésénél. A franciák győztek 4-3-ra, megnyerték a kupát, nekünk maradt a tanulság, 3-0-ról önveszélyes nagylelkűség visszaengedni az ellenfelet.
A Pannon-kupa végeredménye: 1. Franciaország, 2. Magyarország, 3. Szlovénia, 4. Litvánia.