Őszöd árnyéka

Miért hallgat? – ez a kérdés harsogott egy Sólyom Lászlóról készült fotóval a háttérben néhány hete a kormánysajtó egyik hetilapjának címoldaláról. Ha csendesebben, de a jobboldalon is sokan megfogalmazták: várják a jogállamiság elkötelezett híveként ismert államfő állásfoglalását az október 23-i tüntetések és rendőrterror után. Az óhaj szombaton a Népszabadságban megjelent interjú képében teljesült, de aligha arat osztatlan tetszést az elnöki szóra szomjazókban. Sólyom László ugyanis visszavezet a kályhához, a kormányfő balatonőszödi beszédéhez, ami élesen láthatóvá tette a magyar közéletet megnyomorító morális válságot, s aminek terhétől a baloldal nagyon szeretne szabadulni. Most, amikor a vélemény(de)formáló értelmiségiek, elemzők cinikus mosollyal az arcukon kórusban sajnálják, hurrogják le azt, aki a zavargások rituális megbélyegzésén túl a demokrácia erkölcsi fundamentumáról, a hazugságra épített politika közösségromboló hatásáról is ejtene néhány szót, különösen fontosak az ilyen világos mondatok: Demokrácia nem létezhet morális normák nélkül. A morális normák áttörése megkérdőjelezi a demokrácia bizalmi alapját. Kell hogy legyenek világos határok. Ha valaki ezeket a határokat tudatosan, sőt büszkén átlépi, az nem maradhat válasz nélkül.
Nem tudni, Sólyom László nyilatkozatát tudatosan időzítette-e arra a napra, ettől függetlenül minden aktuális eseményt – a Fidesz kongresszusát, az MSZP választmányi ülését vagy a csekélyebb érdeklődéssel, de aznap is rendületlenül folytatódó kormányellenes megmozdulásokat – átértelmezett, egy kicsit más fényben mutatott. Amikor például Gyurcsány Ferenc ismét feltette a rendpárti lemezt, még egyértelműbbé vált a kettejük felfogása közötti különbség. A kioktató szólamban előadott, tehát hamis konszenzusária valójában a szeptember 17-én felbolydult magyar politika konszolidációjának gyurcsányi útját vázolta fel: a nyers hatalmi erő fenyegetése és a társadalom kifárasztása hozza el a békét. A köztársasági elnök mondatai egészen mást üzennek: az alapkérdések tisztázása előli menekülés, a megtisztulás halogatása, az erkölcsi normák relativizálása nem vezethetnek el a konszolidációhoz.
A felszíni béke törékenységét mutatja, hogy Gyurcsányéknak szélcsendesebb időszakban is komoly nehézséget jelent a konszolidált kormányzás látszatának fenntartása. Vezetési válság a rendőrségben, átmeneti meghátrálás vizitdíjügyben, zűrzavaros gázár-kompenzációs rendelet – ez csak az elmúlt hét nem teljes eseménycsokra. A társadalom („csendes többség”) pedig a gombócot se lenyelni, se kiköpni nem tudja, hiszen a felmérések szerint nyugalomra vágyik, ám egyszersmind roppant elégedetlen, s éppen azt kívánja a pokolba, aki a béke politikájával házal. Ez a kettősség a Fidesz rendkívüli kongresszusán is érzékelhető volt. A konfrontatív, kőkemény, a felelősségre vonás égetően aktuális követelését is megfogalmazó mondatok mellett bőven hallhattunk programalkotásról, alulról építkező reformokról. (Mindez persze a párt példátlan arányú önkormányzati választási győzelméből fakadó lehetőségek felméréséből is következett.)
Lehet, hogy a baloldal vezére a saját győzelmeként ünnepli a nyugalmasabb napokat-heteket; lehet, hogy az ellenzéki tábor csalódott a történtek után a demokratikus világ bármely más pontján magától értetődő kormány(fő)váltás elmaradása miatt. De ahogy Fricz Tamás, Kis János vagy most Sólyom László is érzékeltette, a válság nem oldódott meg. Ennek következményeit provokációk, erőszakos cselekmények híján talán jobban is érzékelhetjük. Őszöd árnyéka még jó ideig ránk vetül.