Repülőtéri remények

A Svédországba indult cigányok helyzetére mi sem jellemzőbb jobban, mint annak az idős roma férfinak az esete, aki valahogy még összeszedte a repülőjegy árát, ám a 30 kilós bőröndje után fizetett pótdíjra már nem volt pénze. Így nem is repülhet. Kérdés persze, hogy Malmőbe érkezett társai szerencsésebbnek mondhatják-e magukat, hiszen már a svéd város repülőterén rá kell döbbenniük, nem várja őket senki, és még taxira sincs pénzük. Komoly szervezkedés kezdődik, Malmö reptere talán még sosem látott ekkora vircsaftot. Végül valaki szerez pénzt, útnak indulnak egy bizonyos Hrlővl-Nurlőlv park nevű helyre, amelynek nevét senkinek sem sikerült pontosan kiejteni. Palesztin sofőrünk a név hallatán roszszallóan rázza a fejét, s csak annyit mond, nem jó hely.
A többnyire Pécsről és Mohácsról jött reménytelen vándorok körében teljes a bizonytalanság. Terjed a hír, hogy politikai menedékjogot nem kaphatnak, elvégre a szegénység a jog számára nem kellően nyomós érv. Egyelőre munkára sincs remény, ám állítólag a napokban jön valaki és tájékoztatja a most érkezett romákat a lehetőségekről. – Annál biztosan jobb lesz, mint otthon – mondják.
A férfiak mérgesen fordítják el fejüket a fényképezőgép láttán, úgy tűnik, nem szívlelik az újságírókat. „Inkább a Gyurcsányt fotózzák, miatta kell elmennünk otthonról” – böki ki végül egyikük. Turainé, aki csak Joliként szólíttatja magát, kisfiával és több más családtagjával indult el a hosszú útra. Nagyobbik fia ökölvívó, ő már kint várja őket Svédországban. Azt mondja, gyereke leérettségizett, még egyetemre is járt, de esélye sem volt, hogy munkát kapjon. Tavasszal a szocialisták azt ígérték, adnak lakást, pénzt, ezért a cigányok segítették is őket a kampányban, de most már tudják, hogy kár volt. „Ennyire még sosem volt rossz a helyzetünk, ez a kormány csak elvesz mindent, de nem ad semmit” – teszi hozzá felindultan. A tízéves forma Keresztúri Krisztiánt még nem érdekli a politika, számára olyan ez a nap, mintha nyaralni indulna – legalábbis ő ezt állítja. Mint meséli, nagybátyja régóta kint él Svédországban, majd ő segít nekik. Az állami támogatással működő szálláshelyen a romák csapata aztán ázsiai menekültek seregével találja szemben magát, meg néhány társukkal abból a 122-ből, akik az elmúlt hetekben érkeztek meg Malmőbe. Nem túl biztató, hogy többen közülük már jönnének is vissza Magyarországra, hiszen kint sem kaptak sem munkát, sem segélyt.
A malmőiek számára persze nem újdonság, hogy a világ legelmaradottabb országaiból rendszeresen érkeznek menekültek hozzájuk. Most Magyarország is feliratkozott a listára, a svédeknek azonban aligha lesz idejük megszokni a pécsi és a mohácsi cigányok társaságát.