Ezzel a közép-ázsiai államban szolgáló 32 ezer katona közül immár 26 ezernek lesz „szabadabb a felhasználása”, ugyanakkor a franciák, a németek, az olaszok és a spanyolok továbbra sem egyeztek bele, hogy kontingenseik tagjait a tálibokkal folytatott harcok legveszélyesebb terepein, Dél- és Kelet-Afganisztánban vessék be. A szárazföldi csapatok bővítésére ugyan nem tett senki újabb ígéretet – Jaap De Hoop Scheffer főtitkár követelése ellenére –, arról azonban megegyeztek, hogy az egyre nagyobb veszteségeket szenvedő misszió támogatására több vadászgépet és helikoptert vezényelnek a térségbe.
A védelemre GDP-arányosan legkevesebbet, 1,1 százalékot költő szövetséges, Magyarország miniszterelnöke is hozzászólt a NATO napirenden lévő ügyeihez. Miközben a NATO-ban sokan súlyos aggodalmukat fejezték ki az afganisztáni biztonsági helyzet romlása miatt, Gyurcsány Ferenc az MTI-nek adott nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „mindenki régóta tisztában van azzal, hogy a szövetség ezen első Európán kívüli missziója már régen nem katonai, hanem politikai, gazdasági, fejlesztési, társadalomépítési feladat”.
*
A magyar honvédelmi miniszter bejelentette, hogy a honvédség húszezer gépkarabéllyal támogatja az afgán nemzeti haderő felszerelését. Szekeres Imre még szeptemberi afganisztáni látogatásakor ajánlotta fel Hamid Karzai elnöknek a magyar gyártmányú Kalasnyikovokat, melyeket az Egyesült Államok segítségével juttatnak el Afganisztánba.
A rigai csúcs a szövetség képességeinek átalakításával is foglalkozott. Az úgynevezett transzformációs folyamat eredménye – mely paradox módon a nemrégiben elbocsátott amerikai védelmi miniszter, Donald Rumsfeld szorgalmazására jött létre – a NATO reagáló ereje (NRF), melyet tegnap nyilvánítottak teljesen bevethetőnek.
A képességek kapcsán szó esett a védelmi költségvetések alakulásáról is. George W. Bush elnök arra ösztökélte szövetségeseit, hogy növeljék ráfordításaikat, legalább a kétszázalékos szintre. A magyar miniszterelnök – aki hatalomra kerülésekor, 2004-ben történelmi mélypontra vágta meg a honvédségi büdzsét – azzal próbált válaszolni, hogy bizonygatta: „nem biztos, hogy mindig a költségvetést kell növelni, mivel a különböző kapacitások ésszerű megosztásával, egymással való kiegészítésével megtakarításokat lehet elérni, miközben a kitűzött védelmi képességi célokat is teljesíteni lehet”.
Rigában meglepetést okozott, hogy bár előre leszögezték, nem bővítési csúcsról van szó, mégis született ilyen irányú döntés, amikor úgy határoztak, hogy meghívják Szerbiát, Bosznia-Hercegovinát és Montenegrót a NATO Partnerség a Békéért (PfP) együttműködésébe. Az értekezlet zárónyilatkozata szerint a szövetség következő, 2008-as értekezletén meg kívánja hívni soraiba „azokat az országokat, amelyek teljesítik a követelményeket”. Azért is meglepetésről lehet beszélni, mert korábban az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és különösen Hollandia ragaszkodott ahhoz, hogy Szerbia és Bosznia-Hercegovina bizonyítsa be, megtesz mindent az 1992–95-ös boszniai háborúban elkövetett háborús bűnökkel vádolt személyek felkutatására. A döntés, mely kapcsán Gyurcsány Ferenc úgy fejezte ki magát, hogy „a NATO szavahihetősége forog kockán, ha nem kapnak konkrét ígéretet a szövetségbeli tagságra, illetve a békepartnerségi programban való részvételre a jelentkező balkáni államok”, mindazonáltal port kavart a holland fővárosban. Carla Del Ponte hágai főügyész sajnálkozását fejezte ki Szerbia meghívása miatt. Szóvivője úgy nyilatkozott, hogy „az ügyész sajnálja, hogy a NATO megváltoztatta álláspontját, mert úgy tűnik, mintha ezzel díjaznák azt, hogy (Belgrád) nem működik teljes mértékben együtt a főügyészszel”.
origo.hu
A Tisza 50 kórház felújítását akadályozza, Magyar Péter meg elmegy ezekbe balhézni
