Számháború számok nélkül

Kíváncsi lennék, mit szólna Gergényi (Viperás) Péter, ha én, teszem azt, rendszám nélkül autóznék a főváros utcáin. Úgy is fogalmazhatnék, azonosító szám nélkül. Félek, pillanatokon belül lekapcsolnának az emberei, vagyis azok, akik ugyanúgy nem nevesítik meg magukat, ahogyan autóm által én sem. Patthelyzet. A különbség annyi, hogy náluk vipera van (azonosító szám nincs) meg Gergényi ösztönző ereje, én meg csak egy földönfutó vagyok, akit ezek után be kell kísérni a kapitányságra…
Persze mondhatom én, hogy a rohamsisakomon ott lesz majd az azonosító, de ez is sántít, nekem nincs rohamsisakom, azonkívül látom, hogy viperáséknál legutóbb, november 4-én sem volt, holott égre-földre ígérgették, hogy lesz. Fura világot élünk, honfitársaim, amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. És ha viperásék lábon kihordják ezt a lázas állapotot, az mindnyájunk szégyene lesz, miáltal az ország fejlécére kiírhatjuk: Magyar Banánköztársaság, központ a legvidámabb barakkban. A banánhéj viszont csúszik – félek, a pózember a nagydarab viperással együtt előbb-utóbb leszúrja a dupla Rittbergert… Percemberek jönnek-mennek, történelmet akarnak csinálni, ám munkásságuk csak annyi, mint köröm alatt a piszok – persze lehet, hogy ez nagyon kifizetődő. Nekik. Én egyébként Gyurcsány Ferencen is hiányolom az azonosító számot, mert nem tudom, ki ő, mi ő. (Símaszkot még nem visel.)
Most befejezem ezt az írást, sietnem kell, mert se rendszámom, se esélyem, a rendőrök meg kint vannak a gáton. Élükön Gergényi áll.