Ünnep után

Semmi különleges nem történt november negyedikén, pedig készültek rá. Egyesek talán szerették is volna, hogy legyen valami: a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat is irányító kancelláriaminiszter, Szilvásy György úgy riogatta például az állampolgárokat, hogy minden második mondatát azzal kezdte: nem akarom Magyarországot ijesztgetni, de. Gyurcsány Ferenc kormányfő a blogjában így fogalmazott: „nem akarom eltitkolni, hogy november 4-re készülve még mindig ott jár a fejemben, hogy mi történt 23-án, és hogy micsoda felelőtlenségnek gondolom a rendőrség folyamatos politikai támadását”.
Aztán eljött a nap, több tucat demonstráció lezajlott atrocitás nélkül, a rendőrök most nem kergették bele az engedély nélkül demonstrálókat az engedéllyel emlékezőkbe, a Fidesz által szervezett fáklyás felvonulás szervezői távol tartották a zászlós tüntetőket a csendes tömegtől. A hivatalos ünnepségek pedig újra hermetikusan lezárt tereken és temetőkben zajlottak az elmúlt hetekben-napokban a kormány által kikísérletezett új találmány receptje szerint. Világelsők lettünk megint: feltaláltuk a nép nélküli demokráciát, a polgárok által kirobbantott forradalomra nélkülük emlékezik a hatalom. Legközelebb az országgyűlési szavazást is így oldják majd meg – néhány kiválasztott voksol a nevünkben, a végeredményt pedig megnézzük a tévében. Ha már a televízióknál tartunk, az egyik kereskedelmi csatorna a teljes szombat esti programját kipucolta a nagy balhéra számítva. Még a nagy dérrel-dúrral beharangozott Megatánc soros döntőjét is elhalasztották, hogy aztán a hirtelen szabaddá vált műsoridőben A rettegés arénája címmel sugározzanak amerikai akciófilmet.
Nem kellett sokáig várnunk, a kormányfő blogja tegnap már szállította a magyarázatot a vártnál csendesebb november negyedikére. „Az alkotmányos rend és a kormány destabilizálására tett kísérlet kudarcot vallott. Az erre épülő stratégia vereséget szenvedett. (…) A feszültség és a hisztériakeltés sok mindent tönkretett, de erősebbnek bizonyult az, ami a legfontosabb: az alkotmányos rend. (…) Van ok optimistának lenni, mert az emberek túlnyomó többsége nem ült fel a legnagyobb hazugságnak. Annak, hogy a köztársaság semmi, csak levethető ruhadarab a nemzet testén, hogy lehet játszani törvényekkel, renddel, felelősséggel és demokráciával. (…) Hat hétig állt pergőtűzben a kormány és támadás alatt a köztársaság. A köztársaság és a kormány is kibírta. Vereséget szenvedtek azok, akik hőzöngtek, akik az embereket az utcára hívták, akik forradalomért kiáltottak.” A miniszterelnök tegnap, napirend előtti felszólalásában úgy fogalmazott: „nehéz heteken vagyunk túl, embert próbáló heteken, a harmadik magyar köztársaság kibírta a próbát, a rend erősebbnek bizonyult a rendetlenségnél, a törvény a törvénytelenségnél, a nyugalom akarása a nyugtalanságnál. Köszönöm Magyarországnak!”
Most tél van és csend és hó és halál – fogalmazta meg Vörösmarty a magyar költészet egyik legtragikusabb verssorát. Elmúlt az őszödi beszéd és az azt követő elemi felháborodás hatása, a hirtelen jött hideg ideig-óráig elnyomja a kiábrándultság, a reménytelenség és a nehezedő életkörülmények okozta traumákat is. A rossz emlékek törlésére a tavalyihoz képes négyszeres büdzsével indul a kormányzati propagandagépezet. A „lakosság tájékoztatására” szánt hárommilliárd segít „pontos és korrekt” képet adni a következő időszak reformlépéseiről, magyarán megpróbálják eladni nekünk a megszorításokat, ugyanis „soha nem volt még enynyire fontos”, hogy az emberek „megértsék a reformok lényegét”.
Agymosás indul – nagy kérdés, maradtak-e még, akiket el lehet kábítani a reklámokkal. A „csendes többség” a téli gázszámlákra vár…