Vegyes vágott

Tudni (nem) valók (folyt.)
ÁLLATOK
Az elefántok az egyedüli emlősök, amelyek nem tudnak ugrani.
Van egy tengeri zsákállat Japán közelében, amely saját agyát falja fel. Amikor érett korba jut, nekiütődik egy sziklának. Mivel többé mozdulnia nem kell, hamm, bekapja az agyát. (Kire is emlékeztet ez engem?) Az osztriga szeme nagyobb, mint az agya. A tengeri csillagnak nincs is agya, viszont képes kifordítani a gyomrát.
Némely szalagféreg önmagát eszi meg, ha nincs más tápláléka.
Egy csiga három évig is képes aludni, és csak egyszer párosodik életében.
A patkányok nem tudnak hányni. Ezért olyan hatékony a patkányméreg.
A macskák képesek meghallani az ultrahangot.
A nehézkesnek tűnő víziló gyorsabban fut az embernél, és felébe harap egy krokodilt. Egy kifejlett medve majdnem olyan gyorsan tud futni, mint egy ló.
A legnagyobb pillangó, az új-guineai Alexandra királynő lepke szárnyának fesztávolsága huszonnyolc centiméter. A legkisebb lepke a kék törpe Nyugat-Afrikából, egy centiméter. Mindketten a lábukkal ízlelnek, miként a többi pille. A világ legnagyobb szitakötőjének kilencvenegy centiméter volt a szárnyfesztávolsága. Talán ezért is halt ki.
Brazíliában találták meg a legnagyobb bolhát. Nagyobb a svábbogárnál, és hat métert képes ugrani. Az átlagos bolha testméretének százötvenszeresére képes elugrani. Egy embertől ez háromszáz métert kívánna. Na de hol van egy ember egy bolhától?
A sarki medve bőrének a színe fekete, csak a szőre fehér. Ráadásul balkezes.
A kék bálna szíve csak percenként kilencszer üt, akár ott van a szerelme, akár nincs. Hiába, ő a világon valaha is élt legnagyobb állat: harminc méter hosszúra és százötven tonna nagyságúra képes megnőni. Összehasonlításul, az Argentinosaurust, a legnagyobb saurusfélét kábé száztíz tonnára becsülték.
A baglyok az egyedüli madarak, amelyek látják a kék színt.
A pingvin az egyetlen madár, amely tud úszni, de nem tud szállni. A gepárd az egyedüli macskaféle, amely nem tudja behúzni a karmait.
Az emuk és a kenguruk hátrafelé is képesek menni. Az emu tartja a madarak közti földi világrekordot, ötven kilométeres sebességgel óránként.
A macskák százféle hangot képesek kiadni, a kutyák tízfélét.
A rovarok egy a százmillióhoz többen vannak, mint az emberek.
Amikor a cápa harap, a szeme hátrahúzódik, a foga előreugrik. A cápa fogsora egy hét alatt kinő. (Ha a szája tátva, bárki látja fogsorát.)
A növényevő emlősök több metánt bocsátanak ki, mint a húsevők. Más szóval többet szellentenek.
A macskák, a zsiráfok, a tevék és a bobtailkutyák az egyedüli állatok a világon, amelyek nem a jobb lábuk után teszik a balt, hanem jobb láb-jobb láb, bal láb-bal láb módon haladnak.
Egy oroszlán évente hússzor gyilkol a vadonban. (És az… le se írom a nevét.)
A skorpiók kétszázszor erősebb nukleáris sugárzásnak képesek ellenállni, mint… az ember.
A macskák, akiknek testükhöz arányítva a legnagyobb szemük van az állatok között, napjában átlag tizenhat órát alusznak. (És a nők?)
A leghasznosabb állat a disznó. Amellett, hogy majd mindenét megeszik az emberek, belőle készül a gomb, az üveg, a festőecset, a ceruza, a kréta, a cipő, a ruha, a szigetelő, hogy csak néhányat mondjak.
Hogy hunnan szoptam ezöket? Régi könyvek, lapok, tudós gyűjtemények, újságok, mai weblapok.

STATISZTIKÁK
Mínusz negyven fokon az ember óránként tizennégy kalóriát veszít csupán azzal, hogy lélegzik. Északra kéne mennem fogyókúrázni. Ki látott már kövér eszkimót, lappot, csukcsot, hm?
Egy átlagos autós életéből két hetet azzal tölt, hogy a közlekedési lámpa színeváltozására vár. Ha nem vár, akkor meg… A közlekedéshez tartozik az is, hogy több ember hal meg szamaragolás, mint repülés közben.
November 30-án kilencmillió társammal ünneplem a születésnapomat. Egy adott időpontban (most nem a szülinapról van szó, egy átlagos napon) az emberek majdnem egy százaléka részeg. Ez nem is olyan sok. Ha azt vesszük, hogy egy átlagos ember egész életéből huszonnégy évet alvással tölt. Ezenközben nyolc pókot nyel le. Nem mindegy, hogy milyet!
A nő hajszálának fele akkora az átmérője, mint egy férfiének. Csoda? Két liter víz kell, hogy a férjének megfőzze a makarónit (made in China), és két és fél liter, hogy utána elmossa az edényeket.
Az esély, hogy egy kutya öljön meg bennünket: egy a hétszázezerhez. Hogy a fürdőkádban haljunk meg: egy az egymillióhoz. Hogy űrbéli hulladék, roncs által haljunk meg, annak esélye egy az ötmilliárdhoz. Mérgezésben való halálunk esélye egy a nyolcvanhatezerhez. (Hejnye!) Megfagyás általi halálunk esélye egy a hárommillióhoz. (Lásd eszkimók.) Villámcsapás általi halálunk esélye egy a kétmillióhoz. Tornádóban/tájfunban/hurrikánban való halálunk esélye is egy a kétmillióhoz. Ugyanennyi az esélyünk a halálra, ha kiesünk az ágyból. Repülőgép-szerencsétlenségben való halálunk esélye egy a huszonötmillióhoz. Gépkocsi-szerencsétlenségben való halálunk esélye egy az ötezerhez. Hát erről tudnék mesélni. Centiméterekre száguldozunk egymástól fémdobozokban! Azóta az ENSZ-statisztikákat is folyamatosan figyelem: a legbiztosabb ülés az anyósülés mögötti. Különben pedig, ha olyan halálozási arányunk lenne, mint a csodás békeévben, 1900-ban volt, az emberek fele a földön már nem is élne.
Egy átlagos szag (nem egy sportesemény utáni férfiöltözőé) SÚLYA hétszázhatvan nanogramm.
Egy átlagember az ujjaiban lévő ízületet életében huszonnégymilliószor hajlítja be. És egy író? Egy átlagember két uszodányit köpköd tele életében. Kivéve, ha az ember kínai. Akkor a dupláját.
Egy évszázad múlva a világ egyharmada mozlim hívő lesz. Én meg keserűlapu.
Az amerikaiak tizennyolc hektár pizzát esznek meg naponta.
Egy átlagos embernek ezernégyszázhatvan álma van egy évben. (Ilyen kevés álmú emberek, nem csoda, hogy nem viszik semmire.)
A Föld súlya körül meg belül 8 588 000 000 000 000 000 000 000 000 tonna.
Csak azt tudnám, ki számolja ki ezeket a baromságokat! Senkik, névtelenek. A régi időkben nem volt statisztika, így egyszerű hazugságokkal kellett beérniök az embereknek. Megbízható számok alapján megbízhatatlan eredményeket létrehozni – ez a statisztika. A demokrácia a számokkal való visszaélés, állítja Borges. A statisztika olyan, mint a bikini, amit megmutat, sokatmondó, amit eltakar, életbe vágó.
Vége
Vendégtárca
(Ne küldjön senki nekem írásokat. Nem vagyok felfedező. De egyszer az életben kivételt teszek. Az alábbi írást – és hatvannégy társát – egy véletlen adta a kezembe. Már ha van ilyen. A prherald.hu lapon találhatóak. A nő mindenhez ért. Belpol, külpol, kultúra – bármelyik rovatban alkalmazható. Mindent kinyomoz, mindennek utánamegy, mindent megkaparint.)


Urbán Beatrice
Rangli
Alapvető egzisztenciális problémák nyomasztanak mostanában is.
Felmerül a kérdés, hogy ugye van biciklista – és van bicikli. Akkor, ha van ranglista, kell lennie ranglinak is?
Ha igen, akkor mi szerint osztják a márkás ranglikat?
Számít-e, hogy az igénylő hány éves, és ha igen, akkor miért annyi?
Férfi-e vagy esetleg nő, és ha nő, akkor hogy meri?
Milyen végzettséggel bír, mert ha bír, akkor túlképzett, ha viszont nem, akkor még kifejlődhet.
Az életkor azért is fontos, mert gyakornoknak már túl öreg, viszont a státushoz, ami nincs, még nem eléggé.
Ez már egyébként elhangzott: „Na ne viccelj, ebben a korban még nem lehet ennek eleget tenni.”
Ma meg már ugyanott azt hallom, erre a feladatra csak srácokat alkalmazunk, csak nem képzeled, hogy téged szalajtunk ide-oda. A származás fel sem merülhet a válogatás szempontjából, de az már elsőre látszik, hogy amúgy is öreg beteg négerzsidócigány, igen szimpatikus fiatalasszony vagyok, aki csak dolgozni szeretne, azért jött erre a százötvenedik interjúra is.
Ki tudja, milyen fáradt lehetek? Nem a munkától, hanem attól, hogy hiába dolgozom, mert nem hagynak.
Persze az sem mindegy, hogy mit csinál az ember papája, vagy mit csinált.
Van, akinek a papája bemegy. Szól pár szót, hogy tehetséges ez a gyerek, vegyétek már észre kérlek alássan. Az sincs kizárva, hogy a papám bemegy egyszer, elvégre jó fej, és oda van írva a kapura, ahol van, hogy feltámadunk.
Igazából nem kell protekció, mert az ember a maga tehetségéből akarna boldogulni. (…) Csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi a fene lesz itt.
Már elmúltam harmincegy éves. Megvárják, amíg kinyírom a családomat, aztán megmérgezem magam, mint Csáth, vagy elgázosítom, mint Sylvia Plath, és kiugrom az ablakon? Akkor majd elkezd érni valamit mind a másfél köbméter teleírt papír meg a félszobányi, sutba vágott grafika?
Csöndben kell írni, ingyen. Jó sokat, minden mellett és mindennek ellenére, aztán lábakat fel, megdögleni hamar, és a hivatkozásokra tekintettel, ha szerencséd van, híred megy. Az se rossz, de akkor már minek?
Pedig lehet, hogy a tiéd a leggyorsabb, legfényesebb rangli a kerek világon. Pedig még heréd sincs, csak heroikus küzdelem van. Nap mint nap.
Ha igaz, amiben alapjában hiszek, hogy minden és mindenki tükör, akkor nagyon okosnak és szépnek kellene lennie ennek a világnak. Ám, mint tudjuk, interjúk vannak (esetleg) csak státus nincs sehol, semmiképpen.
A napokban megint készülök néhány helyre. Addig, míg várakozom, megrajzolom századunk logóját: vak, süket, digitális terrorista, státusban ülve, vállról indítható rakétával, mobillal őriz egy csomó gazdátlan, márkás ranglit.
(No MORE comment.)
Podcasting
Induló podcasting műsorom eddigi címjelöltjei:
Eleven, tilt, fog, lead, comb, here. (Mind levédve, bizony.)
Adatvédelem
Már majdnem elküldtem kicsiny savanyúságomat, amikor megszólal az élet:
Az adatvédelmi biztos mégis jóváhagyja, hogy a kórházak kiadják azok neveit, akik a rendőrség vadállati közbelépése nyomán sérültek meg, ötven évvel ama október 23-a után. (Amikor az orvosok női néven vettek föl férfiakat lőtt sebbel.)
Az adatvédelmi biztosnak csak a neve az, elméletben embervédelmi biztosnak kéne lennie. Gondoltuk eddig.