Miután a mieink jól kikeseregték magukat a norvégokkal szemben csütörtök este 34-31-re elveszített középdöntő után, amely végérvényessé tette, hogy az idén nem lehet helyük a legjobb négy között, bezsebelhették a dicséreteket. A göteborgi rendezői stáb sztárja, az előző évszázad legjobb férfi kézilabdázójává választott Magnus Wislander például kijelentette: az Eb legszínvonalasabb, legjobb tempójú mérkőzését látta. Azt persze nem tette hozzá, de mi enélkül is tudtuk: ezzel az eltökéltséggel és sebességgel csapatunk átrobogott volna kedden a németeken, és most készülhetne az elődöntőre. Wislandertől aztán megkérdeztem, mi lehet az ellenszere egy egyértelműen magasabb fordulatszámon játszó vetélytársnak, különösen úgy, hogy ez az előny, illetve hátrány számunkra nyilvánvalóan legalább Pekingig megmarad, mire ő úgy felelt: „A norvégok valóban nagyon gyorsak, mindenkinél gyorsabbak, és ez ellen nehéz bármit is tenni. De az biztos, hogy hosszabb támadásokat kell vezetni, kissé elaltatni őket, és az akciót mindig olyan lövéssel zárni, hogy abból ne kontrázhassanak azonnal. Mert felállt védelem ellen, egyenlő létszámnál egyáltalán nem megállíthatatlanok.”
E tanulságot legközelebb jövőre hasznosíthatjuk, mert ma a svédek ellen készülünk. Akik nem gyorsabbak és nem jobbak nálunk, viszont hazai pályán játszanak, és itt harcolhatják ki a közvetlen indulási jogot a franciaországi vb-re. Ami számukra egyedi lehetőség, hiszen az előző évtizedben csupán egy vb-n szerepelhettek, igaz, 2001-ben Olaszországban 30-29-re le is győztek bennünket. A most zajló Eb eddigi hat fellépésén pedig megverték az ukránokat (22-18), a dánokat (27-22) és a spanyolokat (24-19), miközben csúnyán kikaptak az oroszoktól (15-30), szintén simán a franciáktól (23-28) és egy hajszállal a horvátoktól is (20-21). Eddig ki se tették a lábukat a stockholmi Hovet Arenából, ahová ma délre várnak minket. A göteborgi középdöntő három „túlélője” viszont tegnap felkerekedett a fővárosba, a mieinknek így el kellett szenvedniük még azt a kisebb traumát, hogy együtt repüljenek az elődöntős tagságuknak megfelelően viháncoló norvégokkal és németekkel.
Azért a magyar lányok kedélyével sem volt gond. A profi sportoló többek között arról ismerszik meg, hogy egyik napról a másikra képes regenerálódni. És nemcsak lélekben, hanem testben is. Tóth Tímea jobb kézfejére például akkora ütést mért az egyik norvég, hogy egész csütörtök éjjel sajgott neki, de az orvosi vizsgálat kiderítette, nincs törés, csak komoly zúzódás, mire ő közölte, természetesen játszik, legfeljebb majd gólt fejel. Az ebben a sportágban úgyis ritka. Persze nem ezzel szeretnénk a svédek fölé kerekedni. Németh András szövetségi kapitány a „miben vagyunk jobbak” kérdésre lakonikus választ adott: „Kézilabdában. Egyértelműen erősebb a csapatunk, és ha hozza a formáját, szurkolhatnak több ezren a lelátón, befolyásolhatják a bírókat, nyernünk kell.” Még akkor is, ha a hazaiak roppant mód bizakodnak, a stockholmi reptéren például így fogadott minket egy tréfás kedvű alkalmazott: „Gratulálok a 6. helyhez.” Ma délután mi szóról szóra e mondattal szeretnénk viszonozni a kedvességet.
További program. Ma, 12.00: Magyarország–Svédország az 5. helyért, 14.30: Németország–Oroszország elődöntő, 17.00: Norvégia– Franciaország elődöntő. Holnap, 13.30: bronzmérkőzés, 16.00: döntő.
origo.hu
„Sokkal jobb, hogy nem vagy a magyar jobboldalon!” – Kocsis ezúttal sem kímélte a Tisza-vezért
