Európa legrégibb műszaki felsőoktatási intézménye volt a híres-nevezetes akadémia, ahol bányamérnököket, kohászokat és erdészeket képeztek. A kezdetet számíthatjuk 1735-től, de 1762-től is. Kulturális emlékezetünk fontos része ez az iskola. A többes szám elsősorban persze az egykori magyar királyság népeire vonatkozik, szlovákokra, magyarokra, németekre. A valahai Habsburg-birodalom a következő kör, de a magas színvonalú oktatás és a technikai újítások a kontinens távolabbi területeiről is vonzották az érdeklődőket ebbe a görbe városba, ahol – miként Mikszáth írja – az embernek vagy lefelé, vagy fölfelé kell menni, más választása nincsen.
Az akadémia és Selmecbánya kultuszáról érdemes néhány szót ejteni, hiszen ennek az alma maternek a hagyománya térben és időben messzire sugárzik. Öt évvel ezelőtt közös nyilatkozatban szögezték le Kassa, Zólyom, Ostrava, Miskolc, Sopron és Leoben műszaki főiskoláinak-egyetemeinek a képviselői, hogy vállalják és megőrzik a selmeci örökséget. Nem túlzás azt állítani, hogy Magyarországon ma élő kultusza van az egykori Bányászati-Erdészeti Akadémiának, nemcsak a diákfolklór éledt újjá, hanem a várost is rendszeresen fölkeresik az örökséget vállaló hazai felsőoktatási intézmények hallgatói.
Idén jelentette meg magyar fordításban a soproni Központi Bányászati Múzeum Bél Mátyás 1735 és 1742 között készült latin nyelvű országleírásának Selmecbányáról szóló részét. A város múltbeli képének egyedülálló megörökítése ez a könyv, hiszen nem egy akkori épület ma is áll. A szellemi hagyomány közvetítésében is fontos a tudós szerző szerepe, hiszen nem egy mondát, történetet tőle ismerhetett meg az utókor.
origo.hu
Párkányi fürdő: Eredményre jutott a szlovák közegészségügyi hivatal az agyevő amőba által fertőzött fiú ügye kapcsán
