A sivatagi homok csípi az amerikaiak szemét

Három és fél évvel ezelőtt indították az amerikaiak az iraki offenzívát, és akkor minden olyan egyszerűnek látszott. A háborús koalíció „A” tervben felvázolt elképzelései szerint az amerikai csapatok érkezésével az iraki rezsim összeomlik, és a lakosság kitörő örömmel fogadja az amerikai csapatokat. Mint tudjuk, ebből semmi sem lett, és akkor lépett életbe a „B” terv, amely kissé elhúzódó harcokat helyezett kilátásba. Emlékezzünk vissza: George W. Bush és legjobb barátja, Tony Blair a háborút az ENSZ jóváhagyása nélkül, arra a megalapozatlan és később valótlannak is bizonyult „jelentésre” hivatkozva indította el, hogy Iraknak 45 percen belül bevethető tömegpusztító fegyverei vannak. Azóta tisztázódott, hogy a háború az Izrael-barát nyomásgyakorló csoportok hatására robbant ki, és hogy Amerikának magának igen kevés érdeke fűződött ehhez az akcióhoz.
Azóta három és fél év telt el. A három hónaposra tervezett háborúból mára olyan konfliktus kerekedett, amelyben havonta 3000 iraki állampolgárt ölnek meg, az Egyesült Államok pedig eddig közel háromezer emberét vesztette el, nem beszélve a több százezerre becsült iraki emberveszteségről.
Most a két vezető amerikai párt egyesült erővel próbálja kihúzni Amerika iraki homokba süllyedt szekerét. James Baker a Bush család régi bizalmasa és Lee Hamilton indianai képviselő vezetésével öt demokrata és öt republikánus honatya ült össze, hogy kiutat találjon Amerika számára. Az iraki tanulmányi csoportnak nevezett együttes a héten hozta nyilvánosságra jelentését, amelyben az iraki helyzetet súlyosnak és romló tendenciájúnak minősítik. Baker és Hamilton kiemelték: „…ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a lehetséges következmények igen súlyosak”. A jelentés a katonai akciók helyett elsősorban diplomáciai megoldásokat ajánl, beleértve az Iránnal és Szíriával való közvetlen tárgyalásokat, és felveti az iraki háborúnak az izraeli–arab konfliktussal való összefüggését is, amelynek Amerika közvetlen részvételével történő megoldását a helyzet rendezése elengedhetetlen feltételének tekinti. George Bush és háborús társa, Tony Blair most egy közös sajtóértekezleten reagáltak a jelentésre, fontosnak minősítve azt, de ugyanakkor elutasítva annak leglényegesebb mondanivalóját: a záros határidőn belüli csapatkivonást és az Irakkal és Szíriával való közvetlen tárgyalásokat. Lassan pedig észre kell venniük, hogy a közvélemény egyre inkább ellenzi azt a politikát, amely a „demokrácia” helyett végeláthatatlan és terjedő nyugtalanságot hozott létre a Közel-Keleten anélkül, hogy ezáltal Izrael biztonsága növekedett volna.