Esélyegyenlőség

Nagyon szép példa az esélyegyenlőségre, plusz az átmenetileg regnáló kormányra is jó fényt vet, hogy aggasztó miniszterelnökünk minap tizenkétmilliárd forintot vett ki a fogyatékkal élők zsebéből. Üzenet van a tempóban: ha nem muszáj, ne tessék kerekes székkel járni mostanában, nagyok a parkolási díjak meg a téli gumikra is kivetették az aktuális vámot.
Vitáról nincs szó a mozgássérültek, illetve a Szociális (?) és Munkaügyi Minisztérium között, utóbbiból ugyanis szóba sem állnak a rászorultakkal. Egy számmal nagyobb a mellényük. A témáról egyébként szerettük volna megkérdezni a hét végén Danks Emese kormányszóvivőt, ő azonban nem reagált megkeresésünkre (valószínűleg éppen szót vitt valahová).
Azért csak komolyan kellene venni ezt a témát, ha másért nem, mert mindenkivel történhet valami váratlan. Az élet kiszámíthatatlan, bárkit bármikor érhet baj, legyen szó táncos lábú miniszterelnökről vagy egyszerű hírlapíróról. Valamelyik pökhendi illetékes elvtárssal is előfordulhat, hogy hirtelen felindultságában egy út menti árokban köt ki, aztán igényelheti az ártámogatott Velorexet.
Esélyegyenlőség – de szépen is tudják szavalni felkentjeink. Aztán, amikor helyzet van, ott a mindent beterítő hallgatás. Én még két lábon járok, de nem lehetek biztos, hogy holnap nem kényszerülök-e kerekes székbe. Amiből most kispórolják az egyik kereket. Vérlázító, elképesztő, vandál tempó. Ezek tényleg visszajöttek?
Hitvány gondolat arra alapozni, hogy valakik majd valahogyan összekalapozzák szerencsétlenjeinknek az élethez elengedhetetlent. Nem itt kellene spórolni, kedveseim – lennének tippjeim…