Ingatlanadó: még az ötlet is rossz

Érdeklődéssel olvastam Simon Imre Béla szakértőjüknek az ingatlanadó bevezetésével kapcsolatos cikkét a Magyar Nemzet október 31-i számában. Magam is úgy látom, hogy ez az intézkedés társadalomellenes lépés lenne. Mérnökember vagyok, nyugdíjas. Gyermekkorom óta a mai napig sokat dolgoztam, dolgozom. Szerény életvitel mellett, önkizsákmányoló módon, ötven év után sikerült azt a célkitűzésemet elérni, hogy két gyermekemnek lakása és nyaralója legyen.
Gondos szülőkként – mivel nem viszünk el semmit a túlvilágra – minden vagyonunkat gyerekeink nevére írattuk. Csak 2003-ban 387 000 forint átírási illetéket fizettem egy nevemen lévő ingatlan átruházása miatt, jól megsejtve, hogy majdan gyerekeimnek az örökösödési adó megfizetése anyagilag megoldhatatlan feladat lesz. Ezek után a döbbenet erejével hatott az ingatlanadó bevezetésének híre. Ugyanis gyermekeim nem tudnak majd ingatlanadót fizetni, mert az egyik munkanélküli, a másiknak pedig csak szerény pedagógusi fizetése van.
Most mitévő legyek? Vásároljak vissza egy-egy ingatlant, és a nyugdíjamból (!) fizessem ki ismét az átírási illetéket, fizessem meg az adót? Vagy adjuk el a hatalmas munkával és spórolással megszerzett ingatlanokat? Az igaz, hogy a nyugati világban ez egy elfogadott adónem, de hol vagyunk mi a béreinkkel, fizetéseinkkel hozzájuk viszonyítva? Ingatlanadót ma Magyarországon csak az újgazdagok tudnak megfizetni. Náluk van miből.
Úgy gondolom, egy tisztességes kormányzat mindezt nem hagyhatja figyelmen kívül, de ha mégis, akkor több százezer családot hoz lehetetlen helyzetbe és büntet ezen intézkedésével. A szülők által évekkel, évtizedekkel ezelőtt kőkemény munkával megszerzett, és gyermekeik részére átruházott ingatlanok esetén adófizetési kötelezettséget előírni méltánytalan lenne. Végül értetlenségemnek is szeretnék hangot adni a miatt a közömbösség miatt, ami ezt – a bal- és jobboldali szavazók számára egyaránt nagy veszélyt jelentő – adóztatási szándékot övezi.
Dr. Szilágyi József
Budapest