Isteni fény

k ö n y v e s h á z

A legek könyve. Ha létezne egy mondatra szűkített könyvajánló rovat, akkor ezzel a három szóval ajánlhatnám az olvasónak – és főleg a nézőnek – Frank Zöllner hatalmas vállalkozását, amelynek középpontjában, ahogyan a cím mondja, Leonardo da Vinci (1452–1519) összes festménye és rajza áll. A majdnem hétszáz oldalas (A3 méretű) kötet szó szerint a legsúlyosabb karácsonyi kiadvány, több mint tízkilós. Mintha csak azon kódexek valamelyikét lapozgatnánk, amelyekbe a művész halála után hatalmas rajzi hagyatékának darabjait összegyűjtötték (Codex Leicester, Codex Atlanticus). Vagy mintha olyan gyűjteményt adnának a kezünkbe, amelynek képanyaga sokszor az eredeti művekét nemcsak elérő, hanem meghaladó méretével versenyre kívánna kelni a világ nagy múzeumaival. Ha már „élőben” sohasem lehet részünk abban, hogy az összes eredeti Leonardo-művet egyetlen hatalmas kiállításon egymás mellett lássuk, akkor a könyv jóvoltából premier plánból szemlélhetjük őket, a festék finom átmeneteiben, a felület repedéseiben, a vonalak minőségében elmélyedve keressük azokat a titkokat, amelyek egyedülállóvá teszik Leonardo művészetét. Mert hát ki tagadná, hogy igaza volt Gian Paolo Lomazzónak, aki 1590-ben így fogalmazott: a művész „az arcok és testek csodálatra méltó megjelenítésével mindannak az ábrázolására törekedett, amit csak a természet adni tud. Ezen a területen mindenki felett állt, így hát azt mondhatjuk, hogy Leonardo fénye isteni fény.”
A legek mestere. A szó szoros és átvitt értelmében fél évezrede változatlan erővel ragyog ez a fény, a kortárs Vasari éppen úgy csodálta a mestert, mint Goethe, aki a festészeti traktátust olvasva meglehetősen szerényen azt írta, „kezdem felfogni, miért nem értettem eddig semmit belőle”, vagy a pop-art pápája, Andy Warhol, aki szerint „manapság nincs művész, akit az ő zsenijéhez lehetne hasonlítani”. Nos, a Taschen-Vince Kiadó gondozásában megjelent kötet éppen abban segíti azt, aki teherbíró asztalra vagy olvasópultra helyezve lapozgatni kezdi, hogy megsejtsen valamit a zsenialitás természetrajzából. A szerző, Frank Zöllner, aki tíz éve éppen Leonardóról írt dolgozatával szerzett egyetemi tanári címet, három nagy egységre osztja a könyvet. A bevezető tanulmány tíz fejezetben tekinti át az életpályát, majd a tucatnyinál alig több fennmaradt saját műből álló festői életművet mutatja be a Leonardo tervei alapján vagy műhelyében készült alkotásokkal együtt. A kötet harmadik része a hatalmas rajzi hagyaték, amelynek részletes bemutatásával (munkatárs: Johannes Nathan) Zöllner persze újra érinti a festői életművet is, hiszen a rajzok jó része a festményekhez készült tanulmány.
Az igen alapos, hatalmas jegyzetanyaggal kísért szöveg mellett ebben az esetben valóban elsősorban a rendkívüli képanyag viszi, húzza-sodorja egyre mélyebben az olvasót Leonardo világába. A rajzok estében különös izgalmat jelent például a befejezetlen s már a XVI. század közepén megsemmisült firenzei falképhez, az anghiari csatajelenethez készült, részben a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött vázlatok szemlélése, ahogyan a lovas emlékművekhez készült vázlatoké is, hiszen ezeket nézve ugyancsak a Szépművészetiben őrzött kis bronz Leonardo-lovasszoborral kereshetünk kapcsolatot. Páratlanul gazdag válogatást közöl a könyv a művész anatómiai rajzaiból, haditechnikai témájú vázlataiból, a repülés álmát megtestesítő művekből. Merész elképzelések olvashatók ki térképrajzaiból is, amelyek közül néhány, Zöllner szerint, „a modern térképészet inkunábuluma”, s amelyeket más témájú rajzainál sokkal kevésbé ismerünk. Az empíria és a képzelet, a kéz és a szellem teremtőereje fogalmazódik meg bennük. Leonardo e rajzaiban is a legek mestere volt.
(Frank Zöllner: Leonardo da Vinci összes festménye és rajza, 1452–1519. Fordította: Körber Ágnes. Taschen-Vince Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 35 000 forint)