Jó étvágyat!

Bekerültünk már megint a legek könyvébe. Bár a M.E.G.A. cégcsoport izraeli–osztrák–ukrán–magyar vezetésű élelmiszercsaló kvartettje vélhetően nem vágyott a rekordra. Ők inkább tovább munkálkodtak volna – egyem a galamblelküket – a magyar népesség egészségének károsításán. Még szerencse, hogy az „igazságosság” kormányának mostanában jutott az eszébe, megritkítja az élelmiszer-biztonság felett őrködő szerveket. Ha már euró nincs is, sőt nem is lesz talán Albánia unióba lépéséig, de az élelmiszer-kínálat már európai színvonalú. Gondolták, most meg beütött a krach. Nálunk meg Cinkotán sopánkodik a csapos, hogy agyára megy már az újabban hetente kiagyalt normák betartása, holott nála a kisfröccsel soha senkinek baja nem volt.
Igaza van, dörmögöm, bár nem vagyok egy plazajáró ember. Megterem itt a kertben minden, a környékbeli pékeket, henteseket, vendéglősöket pedig már időtlen idők óta ismerem. Tudom, kitől mit kaphatok. A M.E.G.A. vezetőinek pedig kijárna fejenként két nagy marha pofon, aztán meg egyék évekig az átcsomagolt portékájukat. Jó étvágyat!
Nálunk rendre arról panaszkodnak az iparosok, hogy agyonnyomják őket mindenféle uniómércés kívánalmakkal. S ha valami apró hibát találnak, már fizethetnek is, mint a katonatiszt.
A M.E.G.A.-nak is fizetnie kellett volna, több hónapja 80 millió forintot. De nem tejeltek, és ez nem izgatta túlságosan a pénzbehajtókat, szemben a sokakat nemritkán vegzáló parkolótársaságokkal. A M.E.G.A. felelőseit most is csak keresik, nekünk marad a megabotrány meg a romlott kajahegyek.