Kommunikációs nehézség

Az őszödi beszéd jobb volt. Az öncélú trágárkodással átszőtt vallomást ugyan barokkos túlzás retorikai remeklésnek (Nádas Péter) nevezni, de a baloldal vezérének tegnapi parlamenti felszólalása aggasztó visszalépést jelzett, már-már egy átlagos Medgyessy Péter-megszólalást idézett a félmúltból. Gyurcsány Ferenc napirend előtti értékelése és az előzőleg a világhálóra feltett beszámolója a hírek szerint az őszinteség és az önkritika jegyében fogant, csakhogy éppen arról nem tudtunk meg szinte semmit, hogy ezek után milyen változtatások várhatók a kormánypolitikában. Hol válság van, ott válság van. A rendre elvétett kormányzásért a kommunikációt felelőssé tenni tipikus válságtünet, egyben ócska kommunikációs trükk.
Saját bevallása szerint Gyurcsány (és csapata) az utóbbi négy és fél évben háromszor k…ta el. Először akkora lett a baj, hogy miniszterelnököt kellett cserélni. Ám Medgyessy olyan örökséget hagyott maga után, amit a helyébe lépő egykori főtanácsadó kényszerpályának hitt, így hát másfél-két évig kormányzás helyett csak hazudozásra futotta a hatalom megtartása érdekében. A választási győzelem után kiderült, hogy ezt már nem lehet büntetlenül megúszni; a hitelezőknél mintegy varázsütésre elszakadt a cérna, s a mesés kampányígéretek megvalósítása helyett drasztikus jövedelemelvonással sújtotta, sújtja saját hibáiért a kormányzó elit a polgárokat és a vállalkozásokat. De a vesszőfutás folytatódott: hat hónap múltán ismét hibákról, a korrekció szükségességéről és képességéről értekezik a miniszterelnök. (Milyen szánalmas évek óta azt hallani, hogy a koalíció szakítani akar mondjuk a gázártámogatás szörnyen igazságtalan rendszerével!)
Nehéz félévet hagytunk magunk mögött, hangzik a frappáns gyurcsányi értékelés azok után, hogy júniustól a kormányerők konszolidált körülmények között példa nélküli bizalomvesztést és az önkormányzati választásokon kiütéses vereséget szenvedtek el, a kormányfő lelepleződött, az ország pedig csaknem lángba borult. Nehéz elhinni, hogy mindez csupán „kommunikációs hibák” következménye. Az őszödi beszéd világosan jelezte, a baj oka a balliberális oldal kormányzásra való alkalmatlansága. És nem múlt időben: „…egy sor ügyben fogalmam sincs, hogy melyik a nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom.” Persze nehéz elszámolni az elmúlt hat hónappal, amikor a korábbi évekkel sem sikerült, holott erre törvény is kötelezte a mandátumát kitöltő kormányzatot. Gyurcsány Ferenc a parlamentben már tett egy kísérletet a 2002 óta az államháztartást terhelő, szerinte 12 ezer milliárd forintos többletkiadással való elszámolásra, ám sem ő, sem a balliberális közgazdászholdudvar nem hazudtolta meg az annak súlyos hiányosságait leleplező szakértői számításokat. Tény, hogy a legendára („jóléti rendszerváltás”) rácáfolva a plusztételek nagyobb része nem szociális kiadás, még csak nem is a túlhajtott sztrádaépítés finanszírozása, hanem növekvő adósságteher.
Ha a kormányzás céljának a nemzeti érdek hatásos képviseletét, a közjó szolgálatát tekintjük, a Gyurcsány-kabinet minden külső és belső bírálatot megérdemel. Más szempontból a kormányfőnek van oka a büszkeségre. Szisztematikusan erősíti a személye körüli, a demokratikus kontroll felett álló hatalmi centrumot, az ország kifosztása (lásd a parlament tegnapi döntéseit) zavartalanul folyik, a klientúra hízik. Erről a sikerről azonban nem lehet a nyilvánosság előtt beszélni, a valódi célt hamis beszéddel („igazságosság”, „bátorság”) kell leplezni.
Ez az igazi kommunikációs probléma.