Meghalt a türkmén elnök

Türkmenisztán árva lett – kommentálta találóan az egyik orosz internetes újság Szaparmurat Nijazov türkmén elnök tegnap virradóra bekövetkezett halálát. A Türkmenbasi, „minden türkmének atyja” több mint húsz éve, 1985 óta állt országa élén, kemény diktátorként meghatározva az élet szinte minden pillanatát.

Tegnap hajnalban az állami televízió adását megszakítva jelentette be az ország elnökének 66 éves korában bekövetkezett halálát. Azóta az összes csatorna gyászzenét sugároz, s a félárbocra engedett állami lobogó leng a képernyőkön. Az már korábban is ismeretes volt, hogy Nijazovnak szívproblémái vannak, hiszen 1994-ben Amerikában lábtrombózissal operálták, 1997-ben Németországban pedig szívkoszorúér-műtétet hajtottak rajta végre. Azóta a Türkmenbasit rendszeresen vizsgálták német kardiológusok. Ellenzéki körökből az is kiszivárgott, hogy Nijazov egy ideje cukorbetegségben szenved. Mindezek ellenére Türkmenisztánt sokkolta a szívproblémáit először nyilvánosan a múlt hónapban elismerő elnök halálhíre.
A kormány bejelentette, hogy Gurbanguly Berdimukhammedov miniszterelnök-helyettes tölti be ügyvezetőként az államfői tisztséget december 26-ig, amíg a legfelső képviseleti szerv megválasztja az új elnököt. Ő áll a temetést szervező bizottság élén is. Nijazovnak nem volt kijelölt utódja.
Az államfő halála miatt hétnapos gyászt rendeltek el. Nijazovot vasárnap az asgabati elnöki palotában ravatalozzák fel, s még aznap eltemetik a fővároshoz közeli Kipcsakban álló családi mauzóleumban, amelynek tőszomszédságában áll Közép-Ázsia legnagyobb mecsetje, a Türkmenbasi szelleme mecset, amelyet 100 millió dollárért épített a francia Bouygues vállalat. Nijazov erős személyi kultuszt alakított ki maga körül. Magáról nevezett el egy meteoritot, magáról és családtagjairól naptári hónapokat, napokat, és számtalan szoborban örökíttette meg magát.
A helyzet a fővárosban nyugodt, egyes megfigyelők szerint azonban az országon úrrá lehet a politikai bizonytalanság. Nijazov emigrációban élő ellenfelei zűrzavaros időszakkal számolnak.
A Kreml alkotmányos hatalomátadást és a destabilizálódás elkerülését reméli, míg moszkvai politológusok alkalmat látnak arra, hogy Oroszország szorosabban magához köthesse az „önelszigetelődéséből” kilépő, földgázban gazdag közép-ázsiai országot. Abdullah Gül török külügyminiszter kifejezte reményét, hogy az elnök halála nem sodorja veszélybe Türkmenisztán stabilitását.