Mellény

Páncéling – golyóálló mellény. Mindkettő arra való, hogy megvédje viselőjét az ellenség fegyverétől. A XIII. században is ez volt a védőeszköz célja, és nem változott ez manapság sem a modern kevlármellénnyel. A lovagok főleg ellenséges területen vették hasznát a sűrű acélszemekből font páncélingnek. Manapság a golyóálló mellény sem épp társasági viselet. Persze ha olyan kompániába toppanunk be, ahol lehetnek velünk nem rokonszenvezők, az ilyen rejtett „alsóruházatnak” még hasznát is vehetjük.
XVI. Benedek pápa másképp képzelte el törökországi látogatását. Más mellényben. Bízott abban, hogy – mint két elődje – ő is csak kellemes élményekkel tér haza az Európa és Ázsia találkozási pontján fekvő hatalmas országból. Bízott abban is, hogy szentatyai látogatásával a jobb megértés jegyében sikerül tovább folytatni a keresztény–muzulmán párbeszédet. Bízott a híres török vendégszeretetben, amellyel oldottabbá tehető a két nagy vallás dialógusa.
Az előzményeket tekintve a pápának roppant nehéz dolga volt. A dániai Mohamed-karikatúrák megjelenésének ügyével és a katolikus egyházfő szeptemberi regensburgi beszédének félremagyarázásával sikerült a muzulmán hívők millióit utcára szólítani, és egyaránt feltüzelni őket a nyugati világ liberalizmusa, valamint a katolikus egyház ellen.
Hiába volt a számtalan bocsánatkérés, találkozó muzulmán elöljárókkal, semmi sem segített. Ők a megsértettek, a megalázottak, akiket semmiben sem szabad bírálni. Velük nehéz a párbeszéd.
Íme a képen egy török tüntető ki is feszíti azt a tiltakozó plakátot, amely a templomos lovagok ruhájában feszítő pápát ábrázolja. Sohasem felejtünk – ezt sugallja a transzparens. Valóban, a keresztesek által lekaszabolt falvakat, az általuk elkövetett borzalmakat, a megölt ártatlanokat nem is kell elfelejteni. De majd ezer év után talán meg lehet bocsátani, mint ahogy arra már nemegyszer kérte a muzulmán hívőket több katolikus vezető. És ugye az Oszmán Birodalom bűneiről ne is essen szó.
Amit bíborosként ellenzett, azt pápaként elfogadta. Ez XVI. Benedek ajándéka Törökországnak: Európa ígérete. A pápa támogatja, hogy Törökország csatlakozzon az Európai Unióhoz. Egy-két évtizednyi távlatban Törökország százmillió lakosú lesz, és már ma – ha európai államnak vesszük – kontinensünk legnépesebb országa. Ám a csatlakozásért már a török lakosság sem lelkesül annyira, mint néhány éve, ugyanis a jövő ködébe vesző távlatok miatt a támogatók száma folyamatosan apad. A pápai út egyébként is gesztusok sora: a muzulmánoknak, az ortodoxoknak, valamint a piciny létszámú törökországi katolikusoknak is.
Lapzártánk idején zajlott az egész törökországi program legkritikusabb látogatása, az isztambuli Hagia Szophia megtekintése – a biztonsági szakértők ettől tartottak a leginkább. Jó lenne hinni, hogy e sértődöttség ellenére elérkezhet az idő, amikor a Kelet és a Nyugat e szimbolikus találkozási pontján, amely – úgy hozta a történelem – közös katedrálisunk, a keresztesekre emlékeztető páncéling és a golyóálló mellény egyaránt szükségtelen kellék lenne a vizithez.