Mindent kiszivárogtatok

Negyven évre visszamenőleg…
Bár sose titkosítottam az írásaimat… Maximum ügyetlenül adtam elő őket… Már, amiket lehetett… (Na nem a tévében-rádióban-újságokban, többnyire csak színpadon.)
Ott is közelharcokat kellett vívni… de nem sminkelem magam nagyobb hőssé így utólag… voltak még nálam is jóval bátrabbak… akik merték vállalni az előadásaimat. (Hála mindenekelőtt az Egyetemi Színpad és a 25. Színház igazgatóinak!) És a könyvkiadóknak! És a kritikusoknak! És – igen – még a jelentésíróknak is! (Volt olyan, aki a hivatalos kritikáiban jóval könyörtelenebb volt… és azoktól is mentett jópárunkat politikailag.)

MOST – LEHET HOGY – KÖNYV LESZ
Talán már a jövő évi könyvnapra…
Ha kiadót találok… (Az eSGYé összesre.)
S akkor végre az eddigi tíz estem egykötetben ismét kapható lesz.

ELŐSZÓT NEM ÍROK
ÉLŐSZÓ
(-val könnyebb lenne).

A KÖNYVBEN LEÍRTAK UGYANIS SZÍNPADON
HANGZOTTAK-HANGZANAK EL
(Dobogón, széken állva, támlán ülve.)

„SÁNDORGYÖRGYI HUMOR” -RAL PRÓBÁLKOZNÉK
Ugyanis megfigyeltem, hogy ezt a jelzőt egyre sűrűbben alkalmazzák az utóbbi években – évtizedekben nem egy humoristatársam elemzésénél.

ANNYIT ÉS ANNYISZOR HASZNÁLJÁK
– Hogy úgy gondoltam, ha rájuk illik ez a „sándorgyörgyi” humor, talán túlem se lesz teljesen idegen. (De azért GYÖRGY-ről nem magyarosítok Györgyi-re.)

TISZTA LAPPAL KELLENE INDULNI
(Legalább a könyvben.)
Ez így is íródott le – szó szerint – a Magvető által 1985-ben kiadott Nézeteltérítés könyvemben. A 6. oldalon. (S utána a 7–8. oldalt üresen hagytam.) Pár évre rá Friderikusz is… (De ő az egész könyvét…) (kivéve Esterházy Péter bevezetőjét.) Nekem még Isten adta… A többiek már tőlem… Kései sirató persze… de amit adtam, mind visszaloptam…

TALÁN A MÁSODIK MONDAT
– A könyvben ez lesz:

EGY JÓ MONDAT JUTOTT AZ ESZEMBE
Kihúztam.
(…ák)
Csak olyan mondatot érdemes leírni, ami eszembe se juthat.

E BEKEZDŐ
– Pár szellős oldal… (a könyvben még szellősebb lesz) speciális olvasási módszerre sarkallna a továbbiakban…immár a „szellőség” jelzése nélkül is.
Ahhoz ugyanis, hogy mondataim külön-külön is „kicsengjenek”, végig ilyesformán kellene tördelni ezt a könyvet. Mivel hát – ha meggondoljuk – a színpadon legtöbbször egyszerre csak egy mondat hangzik el. Az éppen „jelenlévő” közönség nem is tudhatja pontosan, lesz-e még következő mondat?

LESZ
(De most már mindig egymás alá írva.)

HASZNÁLATI UTASÍTÁS A KÖNYV OLVASÁSÁHOZ
(Használat előtt felvágandó.)
Vágjunk ki egy szélesebb, szinte lapnyi szélességű papírcsíkot. (Lehetőleg majd ne az elkészült könyvemből.)
Takarjunk le vele egy könyvoldalnyit.
Húzzuk a papírt lefelé mindaddig, ameddig a legfelső, első sor ki nem bukik a takarásunk alól.
Olvassuk el az első mondatot, és hagyjuk, hogy az hasson reánk.
Húzzuk egy sorral lejjebb a papírt.
Tartsunk minden, újból és újból feltűnő mondat előtt kis hatásszünetet. Ne akarjuk az egész könyvet majd egyszerre elolvasni. (Én is több mint negyven évig írtam…)
Megjegyzés: A laptakarást – papírtakarékosságból – a tisztább kezünkkel is elvégezhetjük… Feltéve, hogy egyáltalán tiszta-e még, valamelyest, a kezünk…?!