Napi sajtószemle

Der Aktionar
A német börzeportál arról számol be, hogy az E.ON energiakonszern Magyarországon Gönyün korszerű és környezetkímélő gáz- és gőzturbinaművet épít, amely 2010-re készül el. Teljesítménye 400 megawatt lesz. 58 százalékos hatásfokával a világ egyik leghatékonyabb berendezésének számít majd, és a befektetés értéke 270 millió euróra rúg. Ezzel az E.ON biztosította piaci pozícióját Közép- és Kelet-Európában.


Der Standard
Élelmiszerbotrány Magyarországon: a M.E.G.A. tulajdonosai vitatják a vádakat címmel a balliberális osztrák lap beszámol az élelmiszerek szavatossági idejének átcímkézése ügyében kitört botrányról.


Herald Tribune
A globális amerikai lap az amerikai Associated Press hírügynökség jelentésére hagyatkozva hosszabb cikkben közli, hogy a Jobbik a sajátjának tekinti a történelmi magyar Árpád-sávos zászlót, amelyet – írja az AP – „most a II. világháború végén rövid ideig hatalmon lévő nácibarát csoporttal azonosítanak”. A Jobbik kijelentette, hogy helytelen a zászlót a nyilaskeresztes párttal azonosítani, mert az sohasem használta hivatalos jelképeként. Vona Gábor, a mozgalom vezetője kijelentette, hogy „sajnos igaz, a zászló negatív jelentést hordoz sokak számára, de szeretnénk rehabilitálni”. Magyar Bálint volt oktatási miniszter viszont azt nyilatkozta, hogy „aki az Árpád-sávos zászlót lengeti ma Magyarországon, (…) annak tudnia kell, hogy a nyilaskeresztesek jelképét lobogtatja”.


Herald Tribune
Őszintén beszélni Izraelről és Palesztináról címmel Kalifornia vezető napilapja Jimmy Carter volt amerikai elnök cikkét közli novemberben Palesztina: béke, nem apartheid című könyvéről. A cikket a baloldali brit Guardian rövidítve átvette. Carter kijelenti, hogy „az elmúlt 30 évben személyesen azt tapasztaltam, hogy a tények bármilyen szabad és kiegyensúlyozott vitáját súlyosan korlátozzák. Az izraeli kormány bármilyen politikájának bírálatával szembeni húzódozás oka az Amerikai–izrael Politikai Akcióbizottság rendkívüli lobbitevékenysége és bármilyen jelentős, ellentétes hangok hiánya”. Carter szerint „csaknem politikai öngyilkossággal egyenértékű, ha a kongresszus tagjai kiegyensúlyozott álláspontot foglalnak el Izrael és Palesztina vitájában; ha azt javasolják, hogy Izrael tartsa be a nemzetközi törvényeket, vagy ha szót emelnek a palesztinok igazságának vagy emberi jogainak védelmében”. Carter megdöbbentőnek találja, hogy az amerikai sajtó e kérdésekről hallgat, noha a palesztinokat „jobban elnyomják, mint a feketéket Dél-Afrikában az apartheid idején”. Ugyanakkor a helyszínen lévő amerikai tudósítók magánbeszélgetéseiken erőteljesen képviselik a valós helyzetet.