Az egykori tábornok egyik fia, Marco Antonio kicsinyesnek nevezte a kormányzat döntését és kijelentette, hogy „a chilei vezetés nem képes nemes cselekedetre a történelem ezen szakaszában”. Egy, a chilei televízióban készült interjúban emellett elmondta: „ha nem is ma, de az idő múlásával, remélem, megkapja apám azt a helyet a chilei történelemben, amit megérdemel”. Bachelet, hogy megvédje álláspontját, kifejezte, hogy ilyen helyzetben nincsenek kiforrott játékszabályok, „a vezetőknek, kormányzóknak ilyenkor az egész ország érdekeit kell figyelembe venniük”. Az állami temetés megtagadását azzal indokolta, hogy Pinochetet nem megfelelő jogi keretek közt választották vezetővé. A diktátor 1973-ban, akkori vezérkari főnökként a Salvador Allende marxista elnök elleni puccs során került hatalomra. Később a brazil, az uruguayi, az argentin, a bolíviai és a paraguayi katonai junták vezetőivel titkos akciókba kezdett Dél-Amerika kommunista gerillái ellen.
A tábornok december 10-i halála erősen megosztja a chilei közvéleményt, halálának másnapján zavargások törtek ki Santiago belvárosában a gyászoló és a halálhírt ünneplő tömeg között. A chilei rendőrség több embert őrizetbe vett az eset után, és nyugalomra intették a lakosságot.
A chileiek meglehetősen vegyes érzelmekkel viseltetnek Pinochet iránt, bár nevéhez fűződik az úgynevezett „chilei csoda”, vagyis az ország gazdaságának felvirágoztatása, ugyanakkor 17 éves uralmát több mint háromezer ember rejtélyes eltűnése árnyékolja be. Az áldozatok hozzátartozói szövetségének vezetője nyilatkozatában kifejtette, hogy mennyire ironikus az a tény, hogy a tábornok az emberi jogok nemzetközi napján hunyt el. Ugyanakkor Margaret Thatcher hivatala nyilvánosságra hozta, hogy az egykori brit miniszterelnök asszonyt mélyen elszomorította a halálhír.
origo.hu
Párkányi fürdő: Eredményre jutott a szlovák közegészségügyi hivatal az agyevő amőba által fertőzött fiú ügye kapcsán
