Albán Úr? Mondom én önnek, drága, aranyos Albán Úr, hogy nem lehet már kitartani, amit a keresztélydemokraták csinálnak. Azért, mert mögötte állnak a papság, a Zsemjén Úr szerint ő mindent megengedhet maguknak. Most az kalkulálják naponta minden jelentkezőnek a saját honlapjukon, hogy milyen soknyival kell többet fizetni az egyszerű embernek a fűtésért és a melegebb hőmérsékletért. És ezen nyilatkoznak és vádolnak a Kormány ellen, aki miközben nem is tehet az egészről kellő mértékben, mert a nagyobb összeget a tanácsok terhelik meg a népre. Akikben persze valamennyien a Fideszesek ültek oda. Éppen elég nehézséget okoz az elviselése a magasabb számláknak, hogy még ahhoz kelljen szembesülni, hogy az egyházi berkek a mi növekvő problémáinkat számolják, és hozzák a nyilvánosság terített lapjaira. Miközben ezek a személyesen saját pénzügyi jellegű adataink! Szégyen és gyalázat, drága, jó Albán Úr, hogy mindez megtörténhet a reformáció útján haladó hazánkban, annyi gond közepette. Hogy azért csinálják a mindezt, hogy a Szent Karácsony ünnepén is a papi propagálásokat lehessen hallgatni azon sokunkban is, akik főként csak a szép ajándékokért ülik meg ezt az ünnepet, mert világnézetünk amúgy felvilágosodott már korábbról. Habár én még ministráltam kisebb koraimban, de nem tetszett a hely, soha nem volt rendes neoncső, csak a lobogó mécsek bántották a szemet, meg más nyelveken lázított a pap. Onnantól én tudok felőlük mindet. És jönnek most ezzel. Tudja pedig, kedves kis Albán Úr, hogy lenne mit kibeszélni közös ügyeink révén. Alig két éve, hogy kis országunk megmenekült az Orbán Úr féktelen hatalomvágyát tükröző kettes állampolgárságról, de most nem megkanászodik a harci ellenzék, hanem tüntetően védi a nagy veszedelmet, amelyben minket forgatott a maga hatalmas érdekei szerént. Mindig a magyarokról beszélnek, ami azonban az éremnek az egyik része csak. Nem oly rossz ott a magyaroknak, míg nekünk itt viszont sokkal nehezebb. Hogy nem beszélhetnek magyarul, tudja maga, drága Albán Úr, hogy estére én néha olyan fáradt leszek, hogy egyáltalán sehogy nincs kedvem beszélni? Hát most már tudja. Nehogy ez legyen már a legnagyobb baj, kérem szépen. És Albán Úr! Ami a tetőpont. Amit nem is árultak el nekünk az Orbán Úr zsebeiből filanszírozott sajtók, hogy azért kettes volt az állampolgársági szavaztatás, hogy másfelől nekünk is románnak kellett volna lennünk, az útlevél mércéje alapján. De persze ezt eltitkolták, és csak az itthoni szavazók bátor hazafiassága és igazságos bölcsessége mentett meg bennünket ettől, hogy kényszeresen románoknak legyünk nyilvántartva. Mert azért volt kettes, különben csak egyest kellett volna tartani. És az Orbán Úrnak még ez sem volt drága a hatalmáért, és hogy tömhesse a feneketlen zsebeit a román pénzzel is, amivel többen lettünk volna. És mit gondol, drága, egyetlen Albán Úr, hogy a nevezett Úr magába szállt azóta a Kormány útmutatása és intelme hatására nyomán? De nem ám! Még ő játszik el a nagy tragédiát a nemzetről. Szerencséje, hogy Orbán Úr a saját bányahegyeiből fűthet, mert ha nem lenne szene, akkor ugyan nem fecsérelné az idejét, hogy ilyesmiket ünnepeljen, hanem dolgozna a melegebb temperamentumért otthon. Így meg nem. Az én Istenem áldja meg magát, drága Albán Úr, hogy meghallgatott egyszerű emberi véleményemért.
Lejegyezte: Csermely Péter
origo.hu
Eltűnt egy kislány, mindenhol őt keresik
