A Munkáspárt bánná Skócia elszakadását

Nagy-Britanniában semmiféle hivatalos ünneplés nem fogadta tegnap az angol–skót egyesülés háromszázadik évfordulóját.
Az unió Skóciában érzelmi töltetű fogalom. Az elmúlt három évszázad alatt az azelőtt sokszor egymás vérét ontó két szomszéd katonái számtalan háborúban, hadjáratban harcoltak vállvetve. Skóciában az angolokat mindig „idegennek” nevezik, a Sir Walter Scott romantikus regényeiben leírt skót „nemzeti viseletet” (amely körülbelül annyira nemzeti viseletük, mint a magyaroknak a díszmagyar) ma is nagy előszeretettel hordják ünnepélyes alkalmakkor: esküvőn, skót nemzeti ünnepeken, de leginkább angol–skót labdarúgó-mérkőzéseken.
Az angolok ezzel szemben nagy előszeretettel mutatnak rá, hogy a brit államkassza sokkal többet fordít egy skótra, mint egy angol polgárra, és hogy a londoni parlament skót választókerületeket képviselő tagjai beleszólhatnak az Angliát érintő döntésekbe, míg a kizárólag skót ügyeket csak az edinburghi parlament tárgyalhatja meg.
A brit Munkáspárt szempontjából csaknem létfontosságú az unió: ha a skót (és walesi) választókerületek nem lennének, a Munkáspárt alig rúghatna labdába a westminsteri parlamentben. Nem csoda, hogy Gordon Brown pénzügyminiszter, aki tavasszal valószínűleg átveszi a kormányfői hatalmat, és aki skót választókerületet képvisel Westminsterben, buzgón támogatja Skóciában az unió ügyét. De a toryk is udvarolnak a skótoknak: David Cameron az unió évfordulóját azzal ünnepli, hogy az „árnyékkormány” legközelebbi értekezletét Edinburghben tartja.