A román ajándék

Rosszul kezdődött az elmúlt hét az európai parlamenti csoportok számára. A szocialisták minden erőfeszítése ellenére a szélsőjobboldalnak „Identitás, tradíció, szuverenitás” névvel sikerült egy parlamenti frakciót létrehoznia, ami nemcsak azzal jár, hogy ezután – mint ahogy Stephen Castle írta a londoni Independentben – a holokauszttagadók, a cigánygyűlölők, az antiszemiták és az idegengyűlölők is pozíciókat kapnak az Európai Parlamentben, de a pénzeket is újraosztják, és kevesebb jut a korábban már meglévő parlamenti csoportoknak. A frakció létrehozását mindenekelőtt Románia uniós csatlakozása tette lehetővé, amely Funar Nagy-Románia Pártjának öt képviselőjével járult hozzá a csoport megalakításához, ezért írta Ian Traynor a The Guardianben, hogy ez Románia első ajándéka az Európai Unió számára. Egyébként a csoportban olyan ismert személyiségek vannak, mint Jean-Marie Le Pen és a lánya, Marine, illetve Alessandra Mussolini, a Duce unokája. Martin Schulz, a szocialista frakció vezetője azzal érvelt a csoport létrehozása ellen, hogy az nem képvisel egy közös politikai platformot, de ha már megalakult, akkor akadályozzák meg, hogy megkapják azokat a parlamenti pozíciókat, amelyek egyébként a szabályok szerint mint csoportot megilletnék őket. Graham Watson, a liberális frakció vezetője pedig azt vetette fel, hogy az Európai Parlamentben túl könnyű egy csoportot létrehozni, mivel pusztán húsz képviselő kell hozzá hat különböző országból (az új szélsőjobboldali csoport épphogy teljesíti e követelményt), tehát a szükséges minimális képviselőszámot fel kell emelni. A szocialisták azt javasolják, hogy a csoportformálás új minimuma nyolc országból származó negyven képviselő legyen. E javaslat elfogadása esetén azonban nemcsak a szélsőjobb csoport szűnne meg, hanem az euroszkeptikusok csoportja is, a zöldek, az egyesült baloldal és a gaulle-isták pedig a létezés határára kerülnének, biztos pozíciója csak a szocialistáknak, a néppártiaknak és a liberálisoknak lenne.
De még ha sikerülne is megakadályozni a szélsőjobboldali frakció létrejöttét, az okokat, amelyek miatt a szélsőjobb egyre nagyobb teret nyer Európában, aligha lehet megszüntetni. A nagy frakciók ugyanis sem a baloldali, sem a jobboldali értékeket nem képviselik, hanem liberálisok, holott a liberális ideológia támogatottsága Európában nem több, mint öt vagy tíz százalék. A nagy frakciók érzéketlenségét az európai néplélek iránt a franciák és a hollandok által elutasított alkotmány is bizonyítja, amelyben a szocialisták benne hagyták a neoliberális gazdaságpolitikát becikkelyező, antiszociális harmadik fejezetet, a kereszténydemokraták viszont nem erőltették bele a keresztény gyökerekre való utalást, holott, ha valami közös Európa számos nyelvet és kultúrát képviselő népeiben, az a keresztény tradíció.
A szélsőjobb nemzeti érdekeket és szuverenitást, a keresztény értékrendet hangsúlyozó és a további bevándorlást elutasító, a már bevándoroltak integrálódását követelő politikája egyébként egyre nagyobb tömegek számára lehet vonzó, ugyanis a megtévesztő elnevezésükkel szemben alapvetően liberális ideológiát és neoliberális gazdaságpolitikát képviselő nagy pártok sem a növekvő jövedelemegyenlőtlenségből, sem a drámai demográfiai helyzetből, sem pedig a bevándorlásból fakadó problémákat nem képesek megoldani.