A sztrádahasználatért fizetni kell

Stefka István Matricazűr címmel közölt írására reagálok (Magyar Nemzet, 2006. december 6.). Egy törvényről vagy egy rendeletről természetesen mindenki alkothat véleményt, ez a vélemény azonban nem változtat azon, hogy azokat be kell tartani.
Magyarországon az autópálya használatakor az üzemeltető és az autós között egy szerződés jön létre. Amennyiben valaki érvényes matrica nélkül használja az autópályát, szerződést szeg. A félreértések elkerülése végett írom: ez nem fenyegetés, sőt épp ellenkezőleg, ez azt jelenti, hogy a bliccelés Magyarországon kisebb fajsúlyú tévesztés, mint például Ausztriában, ahol ez szabálysértés, és a rendőrség bünteti.
Több olvasó a rendszámelírás kapcsán túlzott bürokráciáról, a benzinkutas hibájáról vagy adminisztrációs hibáról beszél. Nos, ezzel ellentétben az értékesítési folyamat épp azért áll két lépcsőből (az internetes vagy az sms-en keresztüli módozatnál is), hogy az autós ellenőrizhesse és szükségszerűen ellenőrizze is a rendszámot, majd aláírásával vagy visszaigazolásával hitelesítse azt. Ha van értelme az e hasábokon folyó vitának, talán éppen ez: hívjuk fel a matricavásárlók figyelmét arra, hogy ha ekkor tévednek, annak szükségszerűen következményei vannak. Ezért érdemes figyelmet szentelni az adatok ellenőrzésére.
A matricás rendszer Magyarországon (egyébként egyedülálló módon) rendszámbázisú, éppen azért, hogy automatikusan, rendszámleolvasó kamerákkal olcsón és megbízhatóan ellenőrizhető legyen. Ennek folyománya az is, hogy ha apró is az eltérés két rendszám között, attól az még különbség. Fontos tudnia az olvasóknak, hogy minden egyes kiküldött felszólítás mögött az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) rendszerében egy bizonyító erejű fotó van, tehát első lépésben az ÁAK bizonyít, és az autósnak második lépésként kell a saját papírjaival a saját véleményét igazolnia. Természetesen mindenki tévedhet, épp ezért része a pótdíjazásnak az a lehetőség, hogy ha valaki bizonyíthatóan jóhiszeműen járt el, és két karakternél nem tévedett többet, akkor ezerforintos átírási díj fejében törlik a pótdíjakat.
A matricavásárlás dokumentumainak megőrzése megint csak az autós felelőssége, és túlnyomó többségük sosem látja kárát annak, ha rögtön az utazás után kidobja azokat. Amennyiben azonban bizonyítani szeretne valamit, már hiányozni fognak ezek. Az áfás számla önmagában sajnos nem lehet elegendő, hiszen sem a jármű rendszámát, sem az érvényességi időt nem rögzíti. Sokan tudják, hogy a matricákat elővételben is meg lehet váltani, emiatt az áfás számla csak a fizetés tényét rögzíti, de azt nem, hogy mikortól vált érvényessé a matrica.
A gyakorlat azonban az, hogy az értékesítőhelyek készségesen pótolják az esetlegesen kidobott bizonylatokat, és jó hír az autósoknak az is, hogy 2007-ben már változott a jogi szabályozás: az ÁAK-nak a vélt jogosulatlan úthasználattól számított hatvan napon belül postára kell adnia a pótdíjfelszólítást, és emellett már a pótdíjfizetési kötelezettség is elévül egy éven belül.
Winkler-Virág András
szóvivő, Állami Autópálya Kezelő Zrt.

Tisztelt Winkler-Virág András!
Mégiscsak jó dolog a párbeszéd. Szó sem volt arról, hogy a hivatásos bliccelőn, a csalón kívül ne akarna fizetni az autós az autópálya-használatért. Mi csak az autópályamatrica-rendszer hiányosságait kifogásoltuk. Méghozzá azt, hogy ha valaki megvette a matricát, megőrizte a számlákat, a bizonylatokat, és mégis kiküldik számára a pótdíjfizetési számlát, akkor a társaság ismerje el az autós bizonylatai alapján, hogy az illető fizetett, és nem akart senkit sem becsapni, nem autózott ingyen. Csak erről van szó. Ha tévedett a rendszámokat ellenőrző rendszer, akkor ne a vétlen autósnak kelljen fizetnie ezerforintos adminisztrációs költséget, hanem azt vállalja át magára a részvénytársaság. Gondolom, ennyi belefér a fair play szabályaiba. Ezekről a félreértésekről a jó közhangulat kialakítása érdekében beszélni kell.
Tisztelettel: Stefka István