Ahogy Kőszegi azt elképzelte

Szóvá teszi az olvasó, hogy a Petőfi rádió Délelőtt című magazinjáról írva nem említettem meg Kőszegi Gábort, aki az elmúlt hónapokban a műsor állandó vezetője lett. Nos, valóban itt az idő, hogy értékeljük a teljesítményét, hiszen hétköznap délelőttönként ő határozza meg a közszolgálati rádió második csatornájának a hangját, stílusát, üzenetét, s mivel olyan fajta ember, aki habitusával inkább megoszt, mint összehoz, ő lesz majd annak idején maga a Petőfi hallgatottsági statisztika egyik kulcsszáma. Nem titok, hogy e számon a rádió vezetése emelni szeretne, Szayli József műsorokért felelős alelnök évekig volt a Petőfi helyettes vezetője, most nyilván erős ambíciója, hogy megvalósítsa, amit eddig beosztottként nem sikerült. Nagy kérdés, hogy kivel és mire jut.
El kell mondanom, hogy a Délelőtt magazin megújulási kísérleteit régóta nyomon követem, az utóbbi években gyakran ejtettem róla dicsérő és kritikus szavakat egyaránt. Kőszegi Gábor szerkesztőségvezetőként régóta küzd azért, hogy a műsort saját ízlésére formálja. Ennek gátja volt korábban az adó és a rádió vezetése, ám úgy tűnik, ez az akadály az új rendszerben elhárult. A Délelőtt immár teljes mértékben olyan lehet, amilyennek Kőszegi képzelte, hisz ő maga lett a Délelőtt, miként a kedves és tehetséges Vízy Dorottya lett a Csúcsforgalom. Tekinthetjük ezt a megoldást káderspórolásnak, én inkább káderpusztításnak nevezném, ennek felel meg naponta két–két és fél órát mikrofon előtt ülni, élő adást vezetni, és közben még a műsort is kitalálni. A közszolgálati rádió ugyanis nem tornaterem, mint a kereskedelmi, ahol vicces szóbukfencekkel és sok zenével el lehet ütni az időt, a közszolgálatot az állam a mi pénzünkből – és nem a sajátjából – azért tartja fenn, hogy tartalmas és igényes tájékoztatást és szórakoztatást nyújtson. Kiemelném, ez a szolgáltatás mindenkinek jár, függetlenül attól, hogy a politikai paletta mely részével rokonszenvez. A kereskedelmi média ezzel szemben annak szolgál, aki fizeti.
Félreértés akkor van, ha a közrádió elkötelezett és lelkes munkatársai úgy találják, hogy a saját világnézetük és meggyőződésük magasabb rendű, mint másé, így jogot formálnak arra, hogy azt hirdessék, illetve képviseljék olykor a hallgatókkal, olykor a stúdióban megjelent vendégekkel, olykor pedig már a tényekkel szemben. Így fordulhat elő a Délelőttben is, hogy Kőszegi úgy véli, saját liberális értékvilága kell hogy legyen a vezérelve mások gondolkodásának is. Ha már megtörtént, hogy a hallgatót ilyen mértékben beengedték a közrádióba, amelynek manapság jószerével e közfórumszerű adásait tekinthetjük műsornak, a többi konzerv vagy remake, vagyis régi felvételek újraszabása, akkor el kell tudni viselni a vélemény sokszínűségét is. A műsorvezető ugyanis nem néptanító, akinek a katedráról el kell magyaráznia, milyen a helyes beszéd.
Nem látható még, milyen akar lenni a megfiatalodó Petőfi rádió. Egyelőre annyi tapasztalható, hogy mostantól mindenki fiatalosabban beszél. Kőszegi például tegezi a stúdióba meghívott huszonéves lányokat, olykor csillagomnak szólítja, de az ENSZ-ről beszélget velük. Jelenleg ebből arra lehet következtetni, hogy úgy tervezik: fiatal vendégekkel régi műsorvezetők megújult stílusban, komoly témákról beszélgetnek. Hogy ebből mi sül ki?
(Délelőtt. Petőfi rádió.)