A miniszterelnököt olykor elragadja a poétikus hangulat. Mély értelmű, lírai beszédeket mond olyankor; cudar lélek, aki könnyek nélkül kibírja. A minap is milyen szépen szónokolt valamelyik rendvédelmi szerv dolgozóinak a szabadság rendjéről. A szabadság köztársasága csak rendre épülhet, mert a rend hiánya szabadossághoz vezet – búgta a rá jellemző töprengő mélabúval. Ennyi gyönyörűséges közhelytől még a tömegoszlatás legvitézebb veteránjai, a legmarconább gumibotvirtuózok is elérzékenyültek. Kétségtelen, sok igazság van Gyurcsány mondataiban, csak attól félünk, hogy az, amit ő rendnek gondol, a mi értékrendünk szerint fejetlenség és káosz, miként a reformjait is az emberekre ártalmas zavarkeltésnek tartjuk. Mert jól hangzik, hogy a szabadság a rendre épül – felesleges elsorolni, hogy ki mindenki pufogtatta el ezt a hatásos frázist –, ám a kijelentés csak akkor telítődik valós tartalommal, ha előzetesen tisztázzuk: mire épül a rend.
Márpedig a közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy Gyurcsány rendje gumilövedékekre, könnygázra, vízágyúra épül, és ezen eszközökről nem könnyű a szabadságra asszociálni. Nem vitatjuk, a szabadság, a rend megvédése érdekében néha ezeket az instrumentumokat is be kell vetni, de ezekre alapozni diktatúrát szokás – bár hosszabb távon azt sem lehet.
Szomorú tapasztalat, hogy némely szocialisták és szélsőséges liberálisok szemléletében a rend megteremtésének és fenntartásának leghatékonyabb módja az, hogy a törvénytisztelő, jogkövető állampolgárokat fölös szigorral büntetik, fegyelmezik, fenyegetik, míg a deviánsokat nagylelkű toleranciával kezelik. A jelenségnek egyszerű magyarázata van: a deviánssal már nincs mit kezdeni, megjavulni nem fog, jobb, ha nem hergeljük, mert még veszélyesebbé válhat. Ugyanakkor hasznos lehet a bűnözőknek is mindenféle szépet s jót ígérni, mondjuk amnesztiát (mint 2002-ben tették), vagy ha azt nem, legalább a büntetési tételek csökkentését, a börtönviszonyok javítását s egyéb kényelmi szolgáltatásokat, hiszen az ő szavazatuk is pont ennyit ér (ha éppen nincsenek eltiltva a közügyek gyakorlásától is), mint a tisztességeseké. A jóravaló állampolgárokat viszont nem árt megszorongatni néha, nehogy „helytelen” gondolatokra, tettekre ragadtassák magukat azon eszméből kiindulva, hogy ők tartják fenn az országot, nekik is joguk van beleszólni a saját ügyeikbe. A diszkriminatív hatalmaskodás nap mint nap tetten érhető a közéletben is. A luxusautóban terpeszkedő, kigyúrt vagány szabálytalankodhat kedvére, a rendőr nem szokta, nem meri megállítani, ellenben az egyszerű, normális polgárt a legapróbb hibáért is feketére büntetik. A törvénytisztelő ember respektálja a hatóságot, amely a rendes emberek vegzálásával kompenzálja a deviánsokkal szembeni magatehetetlenségét és sikertelenségét.
Ahogy a rendőrség a szeptember 18-án profi verekedőkből verbuvált provokátoroktól elszenvedett kegyetlen verésért október 23-án békés felvonulókon, nyugdíjasokon, kisgyermekes családokon vett elégtételt – helyreállítandó alaposan megtépázott önbizalmát. Sőt, Gyurcsány gondolatmenetét követve: helyreállt a társadalmi béke, a köztársaság rendje is, mondhatni, kiteljesedett a szabadság.
Örömhír azoknak, akik áhítják a miniszterelnök rendjét: nemzeti ünnepünkre szinte megújul, még korszerűbb, modernebb, csillogóbb, fényesebb, félelmetesebb lesz a rendcsináló arzenál. Még egy hókotró is készen áll a bevetésre, s nem az ellenzéki hóemberek ellen.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
