Bravúr helyett reális esély

Évnyitó sorozatunkban a jégkorong azért kívánkozik a második helyre, mert a hét végén rendkívül rangos tornát, a Kontinentális Kupa négyes döntőjét rendezik Székesfehérváron. Az Alba Volán három kiváló együttest – Ilves Tampere (finn), Avantgard Omszk (orosz), Junoszty Minszk (fehérorosz) – lát vendégül. Az idény legjelentősebb eseménye számunkra természetesen az áprilisi divízió I-es világbajnokság Ljubljanában, ahol ugyan nem a magyar válogatott a feljutást érő első hely várományosa, de több év után először van reális esélye a nagy álom beváltására.

A magyar jégkorong az elmúlt évtizedben nemcsak idehaza, hanem világszerte is jelentős hírnevet vívott ki magának. Tíz éve például még elképzelhetetlennek tűnt, hogy Kanada válogatottja akár csak egyszer megforduljon Magyarországon, ehhez képest már háromszor is vendégeskedett nálunk, de Budapesten pályára lépett a szlovák és a német válogatott is. S a sorozat idén sem szakad meg, március végén egy héten át itt edzőtáborozik a 2006-ban olimpiai és világbajnok svéd válogatott, sőt kétszer megmérkőzik a magyarral.
Az is egyértelműen a magyar hoki elismertségét mutatja, hogy Székesfehérvár idén immár zsinórban harmadszorra ad otthont a második számú európai klubsorozat, a Kontinentális Kupa négyes döntőjének. Bár a lebonyolítási rend meglehetősen különböző, olyan ez, mintha Fehérváron a helyi FC részvételével rendeznék meg a labdarúgó UEFA-kupa négyes döntőjét.
A két sportágat ezúttal Roman Abramovics köti össze, ugyanis a hoki Chelsea-je, az Avantgard Omszk az egyik vendég. Az orosz sztárcsapat, csakúgy, mint a finn Ilves Tampere, alanyi jogon játszhat a tornán, a harmadik résztvevő, a fehérorosz Junoszty Minszk viszont komoly selejtezőn verekedte át magát, amíg a legjobb négy közé jutott. Ebben a mezőnyben a Volánnak csak a tisztes helytállás lehet a célja, bár az elmúlt két évben is történtek kisebb csodák.
– Két évvel ezelőtt én nem is azt tartottam igazán nagy eredménynek, hogy megvertük a milánói Viperst és harmadikak lettünk, hanem azt, hogy csak 2-1-re kaptunk ki a többek között Handzusszal felállt zólyomiaktól. Bizsergető érzés volt látni, ahogy szlovák válogatottak, az NHL-t megjárt hokisok a korong elé vetődtek, vért izzadva küzdöttek a győzelemért. Az elmúlt tíz évben szerintem az volt a Volán legjobb meccse, no meg az a tavalyi kettő, amelyeken szintén csak egy találattal szenvedtünk vereséget a Zürichtől és a Lada Toljattitól. Papíron idén is jóval gyengébbek vagyunk ellenfeleinknél, az a célunk, hogy megszorongassuk őket – mondta érdeklődésünkre Kangyal Balázs, a Volán korelnöke, egyben a válogatott csapatkapitánya.
A 38 éves hátvédnek van rálátása a magyar hokira, s amikor világbajnoki esélyeinkről kérdeztük, akkor is határozott véleménnyel szolgált:
– Lehet, hogy meglepő, amit mondok, de egyelőre még nem foglalkoztat a világbajnokság. Addig még rengeteg feladat áll előttünk. A Kontinentális Kupa, az Interliga, amelyet szeretnénk ismét megnyerni, és a bajnoki rájátszás, ahol szinte kötelező a címvédés. A fehérvári jégkorongnak a magyar bajnokság az alfája és az ómegája. Sokkal nagyobb tragédiát jelentene, ha elbuknánk, mint amekkora bravúrral érne fel egy esetleges győzelem most a hét végén. Tudom, hogy a hokirajongókon idén most vagy soha érzés uralkodik, mondván, most aztán már tényleg fel kell jutnunk az A csoportba. Ennél én sokkal árnyaltabban fogalmaznék. Mint eddig minden évben, idén is két jobb csapat van a mezőnyben a miénknél. A szlovén mellett a japán. Annyi a különbség, hogy amíg tavaly például Franciaország és Németország ellen bravúr kellett volna a győzelemhez, idén erre reális esélyünk van. Az esély azonban messze nem egyenlő a papírformával.
Nehéz eme megállapítással vitatkozni. Legfeljebb kiegészíthetjük: az álomból csak akkor lehet valóság, ha legalább esély mutatkozik rá.