Déjà vu

Ezek tényleg visszajöttek. Kezdődött azzal, hogy megtudtuk: „Egy nép, egy birodalom, egy vezető” (német eredetiben: Ein Volk, ein Reich, ein Führer). Lózung, mint maguk az alkotói.
Azután jöttek a kitüntetések a régi, levitézlett elvtársaknak, egyebek közt Marjai Józsefnek, Fekete Jánosnak – áldásos politikai és pénzügyi munkájának igazán sokat köszönhetünk…
Most éppen központosít a kancellária. Egyelőre a létező titkosszolgálatokat és biztonsági szolgálatokat vonják össze: vezetőjük Szilvásy György tűzijáték-felelős, Gyurcsány Ferenc bizalmasa lesz.
Újabb régi káderek kerültek be a hatalomba, néhányan közülük a legendás III/III-as népi zenekarból. Akiket egyszer már elzavart a nemzet. Később valószínűleg a minisztériumokat is összevonják, az eddig ott dolgozók egy részét elűznék, végül jön a császárság. Néró is így kezdte.
Csak hát közben a nép, az istenadta nép nem kifejezetten boldog. De ezt odafönt nem látják, vagy nem akarják látni – leereszkedett a lila köd.
Fletó játszik, szemmel láthatóan élvezi a dolgot, tekintete derűs, járása dallamos, az éppen mellette állónak leereszkedően megveregeti a vállát. Olyan vezértípus. Van benne valamennyi az ifjú Nyikita Szergejevics Hruscsovból.
Mindenekelőtt a póz. Nem véletlen, hogy külön udvari fényképész szaladgál utána masinával, vakuval: minden mozdulatát el kell kapni, le ne maradjon bármiről is az utókor.
Ezek tényleg visszajöttek!