Ekho: évi százezres bukás

Mínusz tizenkét-tizenháromezer forint. Ennyit bukik az átlagos ekhós azután, hogy a kormány „pontosította” az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló szabályozást. A magyar adójognak „hála” azonban a pluszelvonás csak március 1-jétől lép életbe.

Hosszas vajúdás után a kormány pontot tett az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás (ekho) körüli, hónapok óta húzódó vitára. A változás – legalábbis az érintettek számára – kevéssé örömteli, a pénzügyi tárca ugyanis „világossá tette”, hogy az ekhósok is kötelesek havonta a minimálbér után a hagyományos, vagyis jóval kedvezőtlenebb szabályok szerint leróni a közterheket. A korábbi szabályozásból ez nem derült ki, annak ellenére, hogy a kormány több rohammal igyekezett sikerre vinni saját olvasatát. Végül azonban beletörődtek, hogy a jelenleg még hatályos szöveg szerint igenis megtehető, hogy az adózó szinte a teljes jövedelme után az ekho szerint fizesse be a terheket, vagyis csak 15 százalékot rójon le. A december 18-án elfogadott adócsomag egyik passzusa azonban „biztosítja”, hogy – ekhós munkaviszony esetén – az adózó havonta legalább a minimálbérnek megfelelő összeg, idén tehát 65 500 forint után az általános szabályok szerint fizesse meg a közterheket. Havi 200 ezer forintos bruttó kereset esetében – ami nem hivatalos becslések szerint az ekhós munkakörökben átlagosnak tekinthető – ez közel 13 ezer forintos mínuszt jelent. Eddig ugyanis a nettó fizetés a 15 százalékos levonás után 170 ezer forint volt, a változás után azonban körülbelül 157 ezer forintra apad. Ráadásul a munkáltatók is rosszul járnak, hiszen az általuk fizetendő 20 százalékos „ekhórész” mellett a minimálbér utáni terhek az ő vállukra is közel tízezer forintos többletet raknak.
Az új szabályozás nem vonatkozik a nyugdíjasokra, valamint azokra, akik más jogviszonyban havonta legalább 65 500 forint után az általános szabályok szerint megfizetik az adót. Mentesülhet a szigorítás alól az is, aki igazolja, hogy az adóév elejétől összesen legalább a minimálbér tizenkétszeresének megfelelő jövedelmet szerzett, ami után a terheket a hagyományos módon be is fizette. Ha tehát valaki egy munkaviszonyból szeretné kihozni a lehető legjobbat, megteheti, hogy átmenetileg kilép az ekho alól – ez bármikor jogában áll –, felhalmoz minimum 786 ezer forintos bruttót hagyományos adózás mellett, utána pedig visszavált ekhóra. Lapunk számításai szerint azonban idén: 200 ezer forintos bruttó kereset mellett az eltérés éves szinten néhány tízezer forint, ráadásul a folyamatos ekhózás javára. Ebben az is szerepet játszik, hogy az év első két hónapjában még nem él a szigorítás: a magyar adójogi szabályok szerint az csak a törvény kihirdetését követő 45. napot követő hónap első napjától élhet, ami jelen esetben március elseje. Persze nehéz biztos tanácsot adni, az ekhós munkakörök ugyanis éppen nem arról híresek, hogy hónapokra előre fillérre pontosan megjósolható a fizetés.

Szerkezeti változás. Év elejével némileg módosult az ekhobefizetések belső megoszlása: a munkáltató által fizetendő 20 százalékos részen belül a korábban 11 százalékos egészségbiztosítási járulék 9 százalékra csökkent, a 9 százalékos nyugdíjbiztosítási járulék pedig ezzel párhuzamosan 11 százalékra nőtt. A magánszemélyt terhelő 15 százalékos levonás háromnegyede – vagyis a befizetés közel 11 százaléka – személyi jövedelemadónak számít, a fennmaradó, közel 4 százalékos rész pedig a Nyugdíjbiztosítási Alapot és – amennyiben a dolgozó tag – a magánnyugdíjpénztárat illeti.