Még látszik az a mély barázda, amit a mellszobor tartóoszlopának teteje vágott a sáros pázsitba a Templom téren. Tegnap hajnali három órakor valakik elbántak Solymár egyik „dédelgetett” ékességével, a Wass Albert-bronzszoborral. Blaskó János alkotása a katolikus templom plébánia felőli oldalán állt 2005 júniusa óta – míg most bikaerővel ki nem döntötték a helyéből. Az írót formázó szobor hanyatt vágódott. Az üresen maradt posztamensből elferdülten állnak ki a fémcsapok, e maradványokra fekete zacskót húztak, hogy ne fagyjanak el, ha erősödik a tél. A mellszobor immár Budavári László solymári műanyagipari vállalkozó pilisszentiváni műhelycsarnokában fekszik, szennyvízátemelő tartályok, csőhulladékok társaságában. Jelenleg ott van a legnagyobb biztonságban, az egyébként polgári körös vállalkozó őrzött telephelyén…
„Mi az, nem mersz kijönni az udvarodból?” – szóltak oda fenyegetően a Templom téri randalírozók a közeli házban lakó Varga Csabának, aki szóvá tette a képtelen rongálást. A négy fiatal ezután autóba vágta magát, és padlógázt adva elhajtott. Varga tanúja volt a szoborkidöntésnek, mert ugató kutyája felébresztette. Azt mondja, a néhai írót nem becsmérelték a kereket oldó tettesek. Solymár nagyközség független, de jobboldali érzelmű polgármestere, Szente Kálmán sem állítja, hogy feltétlenül politikai indíttatásból történt a galád szoborrongálás. Nincs rá bizonyíték. (Ahogyan lapzártánkig a Pest Megyei Rendőrkapitányság sem talált ilyet, bár folyik az ismeretlen tettesek elleni nyomozás.) A gyanút azonban legalább két okból nem lehet csak úgy elvetni. Az anyaországban (és szülőföldjén) Wass Albert rendszerváltozás előtt mélyen elhallgatott életművét másfél évtizede becsmérlik bizonyos körökben. Az öntudatos magyarság határon innen és túl fontos jelképet lát az íróban – sokaknak valójában ez nem tetszik. Hiába, a második világháborúban az oroszok ellen harcoló, 1945-től emigrációba kényszerült Wass műveiben páratlan szépséggel tündöklik fel az erdélyi táj, megrázóan tükröződik a két világháború közötti romániai magyar kisebbség méltatlan sorsa. Megfontolandó az is, ami 2000. november 1-jén történt Budapesten, a Felvonulási téren. Ismert baloldali személyiségek csemetéi ledöntötték a rákosizmus által elpusztított Regnum Marianum-templom helyére állított emlékkeresztet…
A polgármesterrel körbejárjuk a Templom téri parkot. Sértetlenül áll az 1838-ban épült Krisztus-kőszobor, a háborús és ’56-os hősök, illetve a keresztény magyar államiság millenniumának emlékére állított kompozíció. No meg a templomba igyekvő sváb viseletű házaspár bronzszobra. Szente polgármester arról mesél, hogy Solymáron a kitelepítést részben túlélő sváb őslakosság és az utóbbi évtizedekben betelepültek jó része egyaránt konzervatív keresztény érzelmű. Ezért van – azazhogy: a tavaszi helyreállítás után újra lesz! – szobra ebben az agglomerációs faluban gróf Czegei és Szentegyedi Wass Albertnek. Ahogyan a csonka országban még vagy négy helyen áll emlékét megörökítő plasztika. Wasst a kilencvenes években azzal gyalázta a posztkommunista Románia, hogy fenntartotta a hazug vádat: az író háborús bűnös. A román hivatalosság szerint Erdélyben egy templombelsőben sem lehetne helye a nagy transzszilvanistának. Kuncze Gábor belügyminisztériuma 1998-ban nem adott magyar útlevelet az aggastyán floridai magyarnak. Nem sokkal később idegenben lett öngyilkos Wass Albert. A balliberális fővárosi önkormányzat is gátolja, hogy az írónak szobra legyen Budapesten. Egyik szobra most hanyatt fekszik.
origo.hu
Lefejelte a feleségébe belekötő részeg férfit, vádat emeltek ellene
