Illetékes bajtárs Provincisztánban

Románia EU-csatlakozása, vagyis az, hogy megszűnt a határ Erdély és az anyaország között, nem csupán egy hírecske a többi között a híradóban vagy a Tényekben. Bemutatása, közvetítése nem lehet csupán a Duna TV passziója. Olyan esemény, amely minden magyart közelről érint. Hiába beszélünk közös értékekről, hiába sürgetünk összefogást, ha legnézettebb tévécsatornáink nem jelenítik meg a saját értékükön az ilyen pillanatokat. Nem érv az időeltolódás, mert végső esetben az éjféli Himnusz után is szerepelhetett volna a közös ünneplésről készített felvétel. Különösebb dicséretet a többiek súlyos mulasztásainak tükrében sem érdemel azonban a fent említett csatorna. Az ízléstelen enteriőrben érdektelen, unalmas műsorvezetők vezényelték le Budapestről a magyarság sorsában fordulópontot jelentő csatlakozás ünnepét.
A különféle tévécsatornák kabaréműsoraiból is hiányzott a csatlakozás témaköre, és egyáltalán a külpolitika: mindenki a belpolitikai gumicsontokat cincálta tovább, ahogy az Provincisztánban már jó ideje szokás. Bizonyos fokig viszont érthető, hiszen van még mit emészteni a 2006-os év eseményein. Ha az országos kedélyekre nézve nem is hoztak ugyan sok jót az újabb „sajnálatos események”, írástudóink, művészeink, humoristáink egy része végre felébredt Csipkerózsika-álmából, és eszébe jutott, mi is lett volna a dolga az eddigi bő másfél évtizedben. De nemcsak a prímán tematizálható események adták alájuk a lovat, hanem az is, hogy végre újra van közös magyar valóság. Alapvető emberi dolgok tekintetében a legtöbben pártpreferenciáktól függetlenül ugyanazt érezzük, ugyanazt gondoljuk, ugyanazon nevetünk, ha értelmesen beszélni egymással még nem is igen tudunk. A tehetségesebbje az idei szilveszteren végre ezekre a lelki, szellemi hullámokra kapaszkodott föl. Még a királyi tévé is megrázta magát, és előrántotta Illetékes elvtársat több évtizedes visszavonultságából, bizonyítva, hogy jó koncepcióval, némi bátorsággal és jó ízléssel csekélyke költségvetésből is lehet jó műsort csinálni. Koltai Illetékes bajtárs közönségének politikusokat, közszereplőket hívott meg. Némiképp csökkentette az élvezeti értéket, hogy a két legnagyobb párt prominensei nem voltak jelen, de Semjén Zsolt, Simicskó István, Péterfalvi Attila, Süth Miklós és még sokan mások gondoskodtak Illetékes elvtárs alapos megtáncoltatásáról. Még Eörsi Mátyás is valami kedvesen gyámoltalan emberi arcát mutatta. Koltai Róbert bravúrosan élesztette fel a nyolcvanas évekbeli műveletlen, folyton bizonytalan, épp ezért arrogáns, de lekvárkenésben verhetetlen pártfunkcionárius alakját. Nem aktualizálta Illetékes elvtársat izzadságosan, meghagyta igazi őskövületnek, aki itt ragadt a boldog kádári fénykorból, de azért még mindig meszszire elér a keze, ha nem is addig, ameddig szeretné. Koltai ugyanakkor finom distanciát tartva a figurától megrajzolt egy másik alakot is, egy tisztességes, jó szándékú
mai embert, aki őszintén aggódik
a jövőnkért, és mindenkinek szurkol, aki önzetlenül kész tenni valamit az országért. A pártatlan, tisztességes humor másik bajnoka az Irigy Hónaljmirigy volt. E két műsor tükrében már nem kell dörgedelmes filippikákban szólni a Mi kérünk elnézést című pártkabaréról a TV2-n, a hasonló szellemű Sas-zárványról ugyanitt, vagy Bagi–Nacsa mélyrepüléséről az ATV-n.
(Ne beszéljünk egyszerre! MTV, december 31., 22.00.)