Jó lenne a vb-n is találkozni

Férfi kézilabda-válogatottunk egy veszélyforrást máris kiiktatott a két hét múlva kezdődő világbajnokság előtt: abba a hibába semmiképpen nem eshet, hogy a felkészülési mérkőzések eredményei miatt indokolatlan és túlzott magabiztossággal vág neki a tornának. Együttesünk ugyanis a földkerekség egyik legjobbját, a vb-házigazda Németországot fogadta kettős mérkőzésen, és szombaton Debrecenben 23-20-as vereséget szenvedett, vasárnap a budapesti Syma-csarnokban pedig 23-23-as döntetlent ért el.

Nem akármilyen gesztust tettek a németek azzal, hogy röviddel a vb-rajt előtt házigazdaként kimozdultak otthonról, és ezt mindenképen viszonozni illett. A pályán komoly ellenállással, a pályán kívül még komolyabb érdeklődéssel – és szombaton Debrecenben egyikben sem volt hiba. Majdnem nyolcezer néző figyelte a Főnix Csarnokban, amint csapatunk az első félidőben nem csupán méltó vetélytárs, hanem – elsősorban a Bundesligában edződő kapus, Fazekas Nándor remeklésének köszönhetően – többször négy góllal is vezet, és 13-10-es előnnyel kezdi a szünetet. Fordulás után vendégeink ízelítőt adtak abból, hogy a vb-n milyen védőfalakra számíthatunk; a lecke tanulságos és elég ijesztő volt, hiszen a második 30 percben mindössze hét magyar gól esett, és ez a 23-20-as vereségre máris elegendő magyarázat. Vagy ha mégse lenne az, tegyük hozzá, hogy a sérültek közül Iváncsik Gergő és Herbert Gábor egyáltalán nem, de Buday Dániel is alig valamicskét játszott, Carlos Perezzel pedig ne is számoljunk!
A debreceni miliő egyszeri és megismételhetetlen volt – Magyarországon még soha nem láttak ennyien élőben fedett pályán férfi kézilabda-mérkőzést –, de Budapest sem vallott szégyent a Syma-csarnok telt házával, sőt… Kezdetben tegnap is a mieink vezettek, ám jó tíz perc elteltével Christian Zeitz fordított. Nincs ebben semmi túlzás, a balkezes klasszis ugyanis olyan gyorsasággal engedi el a labdát, hogy az emberi szemmel szinte követhetetlen – márpedig általában a kapus is ember. Elnézve a két gárda lehetőségeit, a félidőbeli 13-14 abszolút elviselhetőnek tűnt.
Hát még a folytatás. A 45. percben 19-16-ra már Magyarország vezetett, negyedóra alatt mindössze két gólt kapott csapatunk. Túl szép volt ez ahhoz, hogy igaz legyen, fel is pörögtek vb-ritmusra a németek, a hazai akciók ezzel szemben picit statikussá váltak, az utolsó passzba vagy lövésbe pedig többször hiba csúszott. A 23-23-as döntetlent azonban így is sikerült elcsípni, és bár joggal éreztük úgy, hogy nyerhettünk volna, csalódottak végképp ne legyünk. Már csak azért sem, mert a vetélytárs szövetségi kapitánya, Heiner Brand is együttesünket dicsérte – különösen a vasárnapi produkciót –, és neki érdemes hinni, mert az egész társaságban ő az egyetlen világbajnok, még 1978-ból. Skaliczky László mester szerint főleg átlövőben és a rendezetlen védelem elleni akciókban kell még javulni, hogy valóra válhasson, amivel a két tréner búcsúzott egymástól: találkozunk a vb-n.
Ez részünkről már az eredménytől függetlenül bravúr lenne, legkorábban ugyanis a negyeddöntőben történhetne meg.