Könnyű szél

Drakula utolsó kalandja

VLAD: Hölgyem, egy szóra!
BETTY: Jaj, a szívbajt hozza rám!
VLAD: Bocsásson meg tolakodásomért, de rabul ejtett szépsége.
BETTY: No ne! Ilyen dumával se szólítottak még le.
VLAD: Megbabonázva figyeltem, ahogy lépkedett azokon a hatalmas mocsárjáró talpakon…
BETTY: Maga követett a plázától idáig?
VLAD: Igen, követtem, ó, drága hölgy, mert hideg testemben fellángolt a szenvedély…
BETTY: Sz’al a fiatal csajszikra bukik, mi? Mondjuk én is jobban csípom az érett pasikat, mint a kis csóró taknyosokat. Különben a dizsiből jövök, innen a plázából, nagyon nyomi volt. Csupa tahó, a tököm tele van…
VLAD: Hölgyem, nem értem, mit mond, szavai mégis örömzenét pengetnek lelkem húrjain.
BETTY: Elájulok. Hagyjuk már ezt a hölgyemezést, jó? Betty vagyok.
VLAD: Betty?
BETTY: Igazából Erzsébet, de az olyan ciki.
VLAD: Ismertem egy Erzsébetet, Báthory Erzsébet, csodálatos asszony volt…
BETTY: És téged hogy hívnak?
VLAD: Bocsánatot kérek udvariatlanságomért, biztosan a kábulat az oka, a nevem Vlad Tepes!
BETTY: És hány éves vagy, ha nem vagyok Windischgrätz?
VLAD: Több mint ötszáz.
BETTY: Haláli pofa vagy. Hát ha nem akarod elárulni, felőlem… Pedig nem nézel ki többnek ötvennél. Becsszó. Csak ez a fekete szerkó nagyon öregít. Mi vagy te, karmester? Vagy pap?
VLAD: (rémülten) Pap?! Hol?
BETTY: Nyugi, felőlem kéményseprő is lehetsz, már így éjfél felé. Figyu, ha felvennél egy farit meg pulcsit, egész jól néznél ki, mer amúgy jóképű vagy, na persze azért szoliba eljárhatnál.
VLAD: Betty, megcsókolhatom a kezét?
BETTY: Aha.
VLAD: Auuu!
BETTY: Jaj, bocsika, most rakták fel az új körmöm, és még nem szoktam meg, hogy ilyen hosszú, tudod? Jaj, vérzik az arcod.
VLAD: Semmiség.
BETTY: Na jó, és akkor most mi lesz, dumcsizunk? Tudod, kire hasonlítasz? Tisztára olyan vagy, mint a Marilyn Manson.
VLAD: Nem ismerem azt a…
BETTY: Figyu, ha esetleg… Sz’al már nagykorú vagyok, úgyhogy nyugodtan, ha érted…
VLAD: Szeretnélek vadul magamhoz ölelni, csókolni és a nyakadba harapni…
BETTY: Húúú, elolvadok… Azért ne szívd ki a nyakam, jó?, mer nem szeretek garbóban járni.
VLAD: (megcsókolja, majd felszisszen)
BETTY: Na most mi van?
VLAD: Azt hiszem, drága hölgyem, letört egy darab a fogamból.
BETTY: Jaj, bocsika, a fogszabályzóm. Nagyon fáj? Amúgy szépek a fogaid, fehéríted valamivel?
VLAD: Mintha gombóc lenne a torkomban…
BETTY: Ja, az csak a rágóm lehet, nyeld le nyugodtan. Hol is tartottam? Ja, most akkor hozzád vagy hozzám? Van kéród?
VLAD: Parancsol?
BETTY: Van lakásod?
VLAD: Igen, van egy kastélyom itt a közelben. Meghívhatom?
BETTY: Na, jó reggelt! Csakhogy kinyögted. Már azt hittem, valami difi van. Vagy attól tartasz, hogy szűz vagyok?
VLAD: Mit méltóztatik? Kegyed nem szűz?
BETTY: Hol él maga, a középkorban?
VLAD: Sajnálom, hölgyem, akkor nekünk nincs egymással dolgunk. Orevoá!
BETTY: Ezt elszúrtam… Pedig milyen normális pasi volt…