Kontár reform

A korábbi, konszenzusközeli állapotot teljesen átszabta ez a lista (…), nem tudom, hogy lehet ezek után megegyezni – nyilatkozta Molnár Lajos miniszter kórháziágyszám-javaslatáról némileg megdöbbenve tegnap Schvarcz Tibor, az egészségügyi bizottság szocialista alelnöke. Az Egészségügyi Minisztérium hétfőn juttatta el a regionális egészségügyi tanácsoknak azt a listát, amelyből kiderült, a tárca hány kórházi ágy fenntartását javasolja az egyes régiókban. A korábbi egyeztetések során – amelyeken kormánypárti képviselők, a megyék szakmai vezetői, kórházigazgatók és a szakminisztérium képviselői vettek részt – már kialakult egy előzetes kompromiszszumos lista, a miniszter javaslata azonban teljesen mást, kilencezer ágy felszámolását és két kórház megszüntetését tartalmazta. És most ismét nagy az értetlenség.
Talán nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az SZDSZ-es egészségügyi miniszter sok fontos döntését a szakmai szervezetekkel való egyeztetés nélkül hozza meg, ha esetleg mégis konzultál, akkor a megállapodást könnyedén felrúgja. Érdekes politikusi alkat ő; amit csinál, annak nehéz az értelmére lelni. Egy ország kapkodja a fejét: először 48, majd 31 súlyponti kórházról volt szó, s bár a végén 39 lett belőle, számos olyan nagyobb területe maradt az országnak, ahonnan csak 50–70 perc alatt ér célba a mentő. Ehhez illeszkedik az ágyszámcsökkentés is, amelyről a szakma és a tárca ugyan megegyezett, de ez nem tetszett a „reformer” miniszternek, akire oly büszke Kuncze Gábor.
Teljes a káosz a háziorvosok gyógyszerfelírásában is. Egy hét múlva már egy minősített számítógépes program alkalmazásával minden gyógyszercsoportból a legolcsóbbat kellene felajánlaniuk a betegeknek, a doktorok azonban azt sem tudják, hogy ehhez a színeket vagy a négyzeteket alkalmazó rendszert kellene-e használniuk. A vizitdíjról orvosként sem lehet sokat tudni. Januártól akarták bevezetni, amit február 15-re módosítottak. A patikusok sem lehetnek felkészültebbek, ugyanis a dobozdíjról szóló változtatásokról csak késve értesültek, így sokáig nem tudtak mit mondani a betegeknek. A miniszter szerint felháborító, hogy eddig a benzinkútnál senki nem juthatott hozzá a kedvenc gyógyszereihez. Mivel túl sok gyógyszert fogyasztunk, áruljunk jó néhányat a töltőállomásoknál is! Logikus, nem? Ami pedig a szigorítást illeti: legyen vényköteles néhány népszerű nyugtató, azzal is emeljük a vizitdíjbevételeket.
Évente kétezer gyermek születik a hazai lombikprogramból. Miközben fogyatkozik az ország, finanszírozási változtatást tervez a szaktárca. Bár tavaly szocialista kezdeményezésre országgyűlési határozat született arról, hogy a meddő házaspárok kezelése nem lehet pénzkérdés, Molnár Lajos igyekezetével mégis a gazdagok luxusává válhat ez a beavatkozás. Öt helyett csupán két próbálkozást támogatnának, így csaknem négyszázezer forinttal emelkedhet a párok költsége.
Most, hogy ennyi rosszat ír róla az ember, kezdi azt hinni, hogy az egészségügyi miniszter valójában a magyar nemzet tönkretételén munkálkodik. A gondolat elítélendő, még akkor is, ha kiderült: Molnár korábban életek kioltására alkalmas eszközök gyártásában vállalt volna szerepet, amikor kis híján fegyvergyár-tulajdonos lett belőle. Jellemző ecsetvonás a „liberális” politikus portréján.
Molnár Lajos természetesen azt mondja, ő csupán jobb egészségügyet akar. Amire nagy szükségünk is lenne. De egy pillanatig azon is elgondolkodhatna, miért van az, hogy a többség úgy gondolja, vele mégis inkább rosszabb lesz. Lassan ez az egyetlen dolog, amiben az egészségügy kapcsán konszenzusról beszélhetünk. Ha ehhez hozzávesszük Schvarcz Tibor tegnapi nyilatkozatát, elkezdhetünk aggódni a miniszter úr politikusi jövője miatt.