Konzervatív kézben az unió

Abszolút többséggel, 450 szavazattal választotta meg az Európai Parlament strasbourgi ülésén az 1945-ben született német Hans-Gert Pötteringet a 2009-ig tartó ciklus elnökéül. Most először már az év elején csatlakozott Románia és Bulgária képviselői is szavaztak. A hívő katolikus politikus – aki már 1979 óta vesz részt az európai politikában, és most francia társának adja át a váltóbotot az eddig általa vezetett néppárti frakció élén – ezzel váltja elődjét, a szocialista Josep Borrellt. A távozó spanyol parlamenti elnököt – aki csak 2004 óta „europolitikus” – gyakran bírálták, amiért nem volt elég tapasztalt. A jogvégzett Pöttering, akinek „skatulyából kihúzott” megjelenése hűen tükrözi egyenes jellemét, tökéletesen ismeri az Európai Uniót, ugyanis ő azon hat uniós küldött egyike, aki 27 éve megszakítás nélkül dolgozik Brüsszelben, illetőleg Strasbourgban. Pöttering eddig az Európai Unió parlamentjének legnagyobb politikai csoportosulását, az Európai Néppárt frakcióját vezette, amely 27 országból érkező 277 küldöttet fog össze.
Pöttering kiváló taktikával simítgatta el az euroszkeptikus brit konzervatívok, a toryk, a német kereszténydemokraták, a francia jobboldal és a spanyol néppárti küldöttek közötti ellentéteket. Az Európai Parlament vezetője most ennél jóval nehezebb feladatot kapott: a legkülönbözőbb nézetű, a szélsőbaltól a szélsőjobbig terjedő ideológiájú képviselőt kell majd összefognia. Joseph Daul, a konzervatív néppárti frakció Pöttering helyébe lépett francia elnöke Pötteringnek azzal gratulált, hogy az Európai Parlament az európai polgárok hangja, és „mától kezdve ez a hang az öné lesz”. Pötteringnek az Európai Parlament elnökévé választásával az Európai Unió mindhárom intézményének – a tanácsnak, a bizottságnak és a parlamentnek – konzervatív, néppárti vezetője van.
Graham Watson, a liberális demokraták frakciójának vezetője gratulált Pöttering megválasztásához, de hozzátette: csoportjuk már a kezdetben sem nézte jó szemmel, hogy a néppártiak és a szocialisták egymás között „megfelezték” a ciklust úgy, hogy annak első felére szocialista, a másikra néppárti elnököt választottak.