Korrupt politikai elit

Gyakorlatilag eldőlt, hogy Móse Kacav lemond az államfői tisztségről, és az elnöki bársonyszéket börtönpriccsre cseréli. Kacav magasról zuhan, s nem ő az egyetlen, aki erre rászolgált. Ehud Olmert miniszterelnöknek a Bank Leumi privatizációja során latba vetett befolyása okoz fejfájást, Ariel Saron korábbi kormányfőre családi vállalkozásának gyanús ügyei vetettek rossz fényt, amibe korábbi pártja, a Likud is belekeveredett. A korábbi igazságügy-miniszter, Hajm Ramon most is bíróság előtt áll, mivel a vádak szerint erőszakkal megcsókolt egy katonanőt. Avraham Hirschon jelenlegi pénzügyminisztert, volt kommunikációs, valamint turisztikai minisztert hivatallal való visszaéléssel vádolják. Hosszasan mesélhetne ügyeiről Benjamin Netanjahu volt miniszterelnök is, aki volt külügy-, pénzügy- és igazságügy-miniszter, s pályafutása során vezette a tudományos, a vallásügyi és a házépítési tárcát is.
A kormány pályáját azonban senki nem játszotta be tökéletesebben Ariel Saronnál. Ő hosszú politikai pályafutása során hosszabb-rövidebb ideig volt mezőgazdasági, védelmi, ipari és kereskedelmi, házépítési, infrastrukturális, bevándorlási, szállításügyi, vallásügyi, kommunikációs, munka- és szociális ügyi, külügy-, belügy- és egészségügyi miniszter, valamint miniszterelnök is. A Saronhoz hasonló politikai szédelgők rengetegen vannak a knesszetben, nem is csoda, hogy az izraeliek lesújtó véleménnyel vannak elitjükről, a korrupciós listán pedig tíz év alatt 24 helyet esett Izrael.