Lombikprogram már csak a gazdagoknak?

Bár évente kétezer gyermek születik a világszínvonalú magyar lombikprogramok segítségével, az egészségügyi tárca olyan tervezettel rukkolt elő, amely már csak a gazdag embereknek teszi lehetővé a beavatkozások egy részét. A „Támogatást születendő gyermekeinkért” civil szerveződés nyílt levélben tiltakozott a tervezet ellen, és aláírás-gyűjtési akciót indított. Az alapító Szeibert Anikó szerint a megváltozó támogatási rendszerben a párok negyven százaléka anyagi okok miatt már nem venne részt a nem támogatott lombikprogramokban.

– Miért érezte úgy, hogy a lombikprogramokban részt vevőknek szükségük van egy érdekvédelmi civil szerveződésre?
– Természetesen azért, mert nem volt, aki kiálljon értünk. Tapasztalatból tudom, hogy aki vagy akinek az ismerősi, illetve baráti körében nincs érintett, így nincs közvetlen rálátása a meddőséggel küszködők problémáira, nehezen szólítható meg. Jómagam 2004-ben elég sok időt töltöttem egy meddőségi központ várótermében. A folyosón ácsorogva, eredményekre várva a nők beszélgetéseiből kiderült, hogy ezek a hosszú kimaradások mennyire bizonytalanná teszik a helyzetüket a munkahelyükön, sőt olyannal is találkoztam, akinek emiatt már fel is mondtak. Az utcára kerülő nő a lombikprogram sikertelensége esetén úgy kénytelen újabb munkahelyet keresni, hogy továbbra is fennáll az elbocsátástól való fenyegetettség veszélye, ám ha nem talál munkát, a nagyon drága hormonkészítményeket a következő próbálkozáskor már nem tudja kifizetni. Számomra az utolsó cseppet a pohárban egy 2004 végén napvilágot látott, a szomorú magyar demográfiai viszonyokért a nőket okoló, támadó hangnemű cikk jelentette: a lényege talán annyi, hogy a magyar népességfogyás a karrierista nőknek köszönhető. Ekkor kezdtem mozgolódni, szervezkedni, mert rádöbbentem, hogy Magyarországon nem létezik olyan szervezet, amely az érintett párok érdekeit felvállalja.
– A kormánynak írt nyílt levélben tiltakoznak a jogszabály-módosítási tervezet ellen.
– Az ötről kettőre csökkentés hírére kirázott bennünket a hideg. Számolgatni kezdtünk, latolgatva az esélyeket, hogy így az évente megszülető kétezer lombikbaba száma mennyivel csökkenne, és hogy egy párnak mennyi pénzt kellene a nem támogatott harmadik, illetve többedik beavatkozáson való részvételre előteremtenie. A kettőre csökkentés – a többi tényező változatlanul hagyásával – kalkulációink szerint 1200-ra csökkentené a lombikbeavatkozás következtében megszületett gyermekek számát, a hetvenszázalékos esély, amelyet a gyermek fogantatására az eddig finanszírozott öt beavatkozás jelentett, negyven százalékra csökkenne. Némileg más lenne a helyzet akkor, ha az eddig általában ötven százalékban támogatott, ám így is nagyon drága hormonkészítmények támogatását megemelnék. De sajnos nemhogy emelnék, nagy bánatunkra 2007-től még csökkentik is, ahogy nagyon sok más gyógyszerét. Ez végzetes következményekkel jár a meddő párokra nézve, mert a stimulációs készítmények 100–250 ezer forintos ellenértékét eddig sem volt egyszerű kifizetni.
– Évente kétezer gyermek születik lombikprogram segítségével. Sok párnak csak a többedik beültetés sikeres. Egy támogatás nélküli kezelést – mondjuk ki – csak a tehetős emberek vehetnének igénybe.
– Ez így van. Az eddig sem olcsó lombikozás így még inkább luxussá válna. Tudomásunk szerint a jelenlegi árakkal számítva egy hatodik, vagyis az Országos Egészségbiztosító Pénztár által nem támogatott beavatkozás ma már 380 ezer forintba kerül, és ebben a fentebb már említett gyógyszerköltségek, illetve az esetleges különleges eljárások nincsenek benne. Ez még akár 160 ezres tétellel növelheti a költségeket. Tehát jelenleg egyetlen támogatás nélküli próbálkozás – vizsgálatokkal, utazással, gyógyszerekkel, komplett beavatkozással átlagosan 700 ezer forintba kerül. Nem egy sorstársunk van, aki nem tudott az anyagi megterhelés miatt bejelentkezni a következő beavatkozásra, egész egyszerűen nem tudták előteremteni a hormonkészítmények árát. Olyan ismerős is akad, aki fűnek-fának eladósodott, hogy fizetni tudja a gyógyszereket, vagy éppen jelzáloggal terhelte meg az otthonát, hogy hitelt kaphasson. A tervezet szerint nem a hatodiktól, hanem már a harmadik beavatkozástól ennyi pénzt kellene kifizetni.
– A nyílt levelükre milyen választ kaptak, s hol tart az aláírásgyűjtés?
– Személyesen vittük el az egészségügyi tárca államtitkárának, a sajtónyilatkozataiból jól ismert Horváth Ágnesnek, aki már akkor tájékoztatott bennünket arról, hogy kettőre csökkentenék a támogatott beavatkozásokat. Találkozásunk alkalmával igyekeztünk felhívni a figyelmét az ebből adódó súlyos következményekre. Meg kellene értetni a döntéshozókkal, hogy ezt a témát a mai magyar demográfiai viszonyok között a megszorításoktól, vizitdíjtól, gyógyszertámogatás-csökkentéstől külön kellene kezelni, mert itt az ország jövőjéről, a gyermekekről van szó. Az aláírásokat 2007. január 31-ig gyűjtjük, és eddig több mint 5000 aláírás gyűlt össze, amit februárban hivatalosan is szeretnénk átadni a kormánynak. Hiszünk abban, hogy közös érdekekkel lassíthatnánk Magyarország demográfiai katasztrófájának bekövetkezésén. Hisz mindenkinek ez az érdeke.