Röviden az előzményekről. November elején vásároltam a mosonmagyaróvári M1-es autópályán egy négynapos matricát áfás számlával. A hónap végén azonban kaptam az ÁAK Zrt.-től egy felszólító levelet, amelyben közölték, hogy az autópálya-használat jogosultságának elektronikus ellenőrzésekor megállapították, hogy a gépjárművem érvényes matrica nélkül közlekedett, ezért pótdíjat vagyok köteles fizetni. A borítékban mindjárt el is küldték a számlát, miszerint a D1-es kategóriájú gépjárműnek 13 500 forintot kell fizetnie tizenöt napon belül, de ha ezt elmulasztom – írták ellentmondást nem tűrő stílusban –, akkor 57 500 forintot és így tovább. A matrica lejárta utáni napon a ragacsos címkét lekapartuk, a feleségem a szemétkosárba dobta a már semmire nem használható ellenőrző szelvényt, mindössze a matricáról kért öszszeg áfás számláját őriztük meg, mert az kell a könyvelőnek. Ez azonban a társaságnak nem volt elég bizonyíték arra, hogy nem blicceltem. Emiatt többször telefonálgatnom kellett Mosonmagyaróvárra a benzinkúthoz, hogy megkapjam faxon a vásárlási igazolást, négyszer kellett elautóznom az M7-es autópálya ellenőrző pontjához, hogy végre lezárjuk az ügyet. Bár volt érvényes matricám, de mivel a benzinkutas elírta a rendszám egyik betűjét, ezért adminisztrációs költségként ezer forintot számoltak fel. Az idegességen túl a drága időm elrablását leszámítva még jó néhány ezer forintomba került ez a kis intermezzo. Erre jegyeztem meg, hogy talán ebben az országban hasznosabb lenne egy ügyfélbarát társadalom, amely a bizalomra épül.
A cikkre számos autós írt szerkesztőségünkbe az őket érő hasonló inzultusokról beszámolva. M. György levelében biztosított arról, hogy bosszúságomat teljesen átérzi, mivel egy hibásan rögzített rendszám miatt akarják pótdíj, illetve adminisztrációs díj kifizetésére kötelezni. Az ő esete annyiban különbözik az enyémtől – írta –, hogy neki megvolt az autója rendszámával egyező ellenőrző szelvénye. M. György vette a fáradságot, és végigböngészte a 110/2005. (XII. 23.) GKM-rendeletet, amire az ÁAK Zrt. hivatkozott a pótdíjfizetés indokaként, és nem talált benne olyan passzust, amely a jogszerűtlen, igazságtalan további díjfizetést magyarázná. A levélíró pontokban felsorolta, hol érte sérelem a társaság részéről: „Felháborítónak tartom, hogy ők a felszólításukban rögtön tényként kezelik, miszerint az autópályát jogosultság nélkül használtam. Pedig a rendszámok egybevetésénél (egy karakter eltérés a rendszámban) eleve kiviláglik, hogy nagy valószínűséggel nem a használati díj nemfizetéséről, hanem egy egyszerű adminisztrációs hibáról van szó. Megítélésem szerint az ártatlanság vélelme mint elv és joggyakorlat nem csupán egy körözött bűnözőt illet meg, hanem mint esetemben, egy törvénytisztelő állampolgárt is. Sem a matrica, sem az ellenőrző szelvény, de még a hivatkozott rendelet sem utal arra, hogy a bizonylatokat az érvényesség lejárta után az ügyfélnek egy utólagos ellenőrzés miatt bármennyi ideig őrizgetnie kellene. A hivatkozott jogszabályban nem található olyan kitétel, hogy az ügyfelet a nyilvántartás korrigálása esetén adminisztrációs díj terheli. A jelenlegi önkényes gyakorlat szerintem egy monopolhelyzetű szolgáltató ránk, használókra kényszerített árukapcsolása. Végül azt ajánlom az ÁAK Zrt.-nek, hogy a saját nyilvántartásában szereplő, kellő alapossággal feltárt és körüljárt egykarakternyi hiba korrigálását a saját hatáskörében végezze el.”
Korrekt, világos ajánlatok, hogy mit kéne tennie, hogyan kéne viselkednie a magát hatóságnak feltüntető intézménynek.
Másik levélírónk, Kilbertus Vilmos nyár óta harcol az igazáért. Ő Soroksáron, az ÖVM-kútnál vásárolt négynapos matricát. A bizonylatokat eldobta, de a gépkocsi szélvédőjén még rajta volt az érvényes matrica helyes rendszámmal. A kútkezelő ott is rosszul ütötte be – egy betű eltéréssel – a rendszámot, de a hibát az autósra hárították. Kilbertus Vilmost kötelezték, hogy fizesse be a pótdíjat. Eddig nem fizetett, mert mint írta: „…ahol ennyi pénz van egy hatalmas adminisztrációs apparátus fenntartására, ott fizessék meg egymás között a rendszerükben előforduló hibákat.”
A Matricazűr című cikkünkről levélben fejtette ki véleményét Winkler-Virág András, az Állami Autópálya Kezelő Zrt. szóvivője is. Szerinte a világon nincs olyan díjellenőrzési rendszer, amely a bizalomra alapulna. Mint írta, az ÁAK havonta átlagosan több mint egymillió matricát értékesít, és ezek túlnyomó többségét ellenőrzi, amit egy GKM-rendelet szabályoz. Az ellenőrzéssel egyetértek, a GKM-rendelet felhasználásának sajátos értelmezésével viszont nem, aminek indokait egyik autóstársunk az előbbiekben kifejtette. Winkler szóvivő azonban leszögezte a levelében: „Aki nem a rendeletnek megfelelően használja az autópályát, szerződésszegést követ el.” Felesleges a fenyegetés: fizettem az autózásért, és nem az én hibám, hogy rosszul ütötték be a számítógépbe a rendszámomat. Végül Winkler úr kioktatott, pontosan idézem: „Fontos tudnia, hogy az áfás számla, amit Ön megőrzött, csupán azt rögzíti, hogy Ön egy adott összeget fizetett adott napon a benzinkútnak.”
Eddig tartott az érdemi felvilágosítás. Ezzel szemben egy áfás számlának elég bizonyítékul kellene szolgálnia. Miért gondolja Winkler úr, hogy valaki azonos benzinkútnál, azonos napon, azonos órában, percben, árban vásárolt matricát csak szórakozásból fizette ki, hogy nem azonosítható a kifizetett áruval, valójában öt tábla csokit takar a számla értéke, és az autós csalni akart, be akarta csapni a tisztességesen működő Állami Autópálya Kezelő Zrt-t.? A szolgáltató mintha fordítva ülne a lovon.
Ezt bizonyítja egyik újságíró-kollégám éppen most zajló esete. Egy hónapos matricát vásárolt, minden igazoló bizonylatát előrelátóan megőrizte. Két hét elteltével azonban jött az első, majd a második levél, egyenként 13 500 forintos csekkel, hogy érvényes matrica nélkül közlekedett. Rendszám stimmel, időpont stimmel, a többi nem stimmel. Felhívta az ügyeletes hölgyet, közölte ellenvéleményét, amire a hölgy, miután az adatok alapján ellenőrizte a nyilvántartást, búgó hangon közölte: valóban minden stimmel, csak a rendszerbe hibásan vitték be az autó adatait.
– Az nem az én problémám – közölte a kollégám.
– Mást nem tudunk csinálni, mint hogy a bizonylataival együtt fáradjon be autópálya-ellenőrző pontunkhoz (M7-es, Budaörs) – válaszolta a hölgy –, és mentesítjük a pótdíj kifizetése alól, de az ezerforintos adminisztrációs költséget ki kell fizetnie.
– Nekem? Nekem minden papírom rendben van, előre kifizettem egy hónapi úthasználatot – mondta a kollégám.
– Sajnos a rendszerben van a hiba – felelte ismét búgó hangon az ismeretlen.
– Tudja, mit? Akkor levelezzenek tovább a rendszerrel! Csókolom! – És egy borítékban elküldte fénymásolatban a bizonylatait egy leáztatott bélyeggel. Ennyi. Kérdezem a szóvivő urat: akinek minden egyes papírja rendben van, annak milyen magyarázattal állnak elő? Hogyan oldják meg az ellenőrzést Ausztriában vagy Svájcban, ahol egy évre 40 euróba kerül az autópálya-matrica az autósnak, és cserébe kitűnő úton autózhat több száz alagúton keresztül? Az már „csak” mellékes kérdés, vajon miért tízszeresen drágább nálunk az autópályadíj, a hanyagul karbantartott, rossz utakon? Miért van nálunk túlellenőrzés? Nem kellene mégis újra átgondolni „ügyfélbarát”, ügyfélelhárító rendszerüket?
origo.hu
Orbán Viktor: A kormány megvédi Magyarországot az energiaárak emelkedésétől
