Nemzeti emlékezet – szlovákul

A kommunizmus korának dokumentumait őrző intézményt Szlovákiában Nemzeti Emlékezet Intézetének hívják. Nemcsak levéltár, hanem tudományos műhely is. 2003-ban hívták életre. 1993 óta törvény rögzíti északi szomszédainknál (ugyanígy Csehországban), hogy a kommunista zsarnokság emberiségellenes, bűnös rendszer volt. A totalitárius rendszerek bűntetteinek feldolgozását és hiteles bemutatását módszeres kutatómunkával, konferenciákkal és kiadványokkal végzik az intézetben, amelynek alapítója a szlovák demokratikus mozgalmak egyik jeles képviselője, Ján Lángos volt, aki júniusban hunyt el hatvanévesen. Szavait felidézve Nagy Gáspár Öröknyár: elmúltam 9 éves című verse juthat eszünkbe. Lángos így fogalmazott: „A nyilvánosságnak joga van azoknak a nevét megismerni, akik felelősek az emberiség ellen elkövetett bűntettekért.”
Az intézet negyedévente megjelenő folyóiratának is az a címe: Nemzeti Emlékezet. A legutóbbi, 2006 végén kiadott szám címlapján 1956-os budapesti képet látunk, felborított villamosokat az egykori Szabad Nép-ház előtt. Ladislav Bukovszky tanulmányában azt elemzi, hogyan aktivizálódott annak idején a csehszlovák titkosszolgálat. Kettőzött éberséggel figyelték saját állampolgáraikat, nagy aggodalmat keltett körükben a Lengyelországban és Magyarországon kibontakozó szabadságmozgalom. Jellemző például az az akcióterv, amellyel az 1956. november 7-i nyitrai ünnepségre készültek. A belváros meghatározó pontjait látjuk a térképvázlaton, hogy hol helyezkedtek el a biztonsági emberek, hogy be tudjanak avatkozni, ha szükségesnek tartják. Minden lehetséges eszközzel igyekeztek meggátolni, hogy hiteles információk jussanak át a forradalmi Magyarországról Csehszlovákiába. Utólag is büszkék lehetünk a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei munkástanács október 30-i keltezésű felhívására a szlovákokhoz – anyanyelvükön. Ha nem jutott is el a címzettekhez, a jó szomszédság szép dokumentuma.