Olvasóinktól

Petrovszky Mátyás (Eger): Az egészségügyben teljes a káosz és a fejetlenség. A reformnak nevezett nyers pénzbehajtás nemcsak drasztikus, hanem ésszerűtlen és áttekinthetetlen is a gyógyászatban dolgozók számára. És itt már nemcsak a kórház-privatizációkról, ágyszámleépítésekről, elvonásokról, összevonásokról, horribilis gyógyszerár-emelkedésekről, dobozdíjról és vizitdíjról van szó, hanem a módszerekről, azok indokolásáról is. Sajnálom az orvosokat, az ápolókat, de legfőképpen a betegeket. Bár az oszd meg, és uralkodj elv alapján a kormányzat igyekezett idejekorán egymás ellen uszítani őket. A méregdrága vizitdíjnyugta-automaták, sorban álló idős betegekkel, biztos bukást hoznak. A receptek kódolása, ellenőrzése, a hihetetlenül felduzzasztott bürokrácia ugyancsak mi pénzbe kerülhetett? A vénykötelessé váló Algopyrin ellenére is nőhet a vizitdíj, ettől nem lesz kevesebb a beteg. Az egész felfordulás csak a pályázatokat besöprő baráti köröknek kedvez, a beteg meg hoppon marad.

Kiss Antal (Miskolc): A minap a pénzügykutatótól Petschnig Mária Zita azon méltatlankodott, hogy az ellenzék a közgazdászokat is felelősnek tartja, amiért a legutóbbi parlamenti választások előtt a lakosság nem ismerte az ország aggasztóan rossz gazdasági helyzetét. Cége becsületét mentegette azzal, hogy ők a meglévő forrásokból dolgoztak (MNB, KSH stb.), melyek olykor nem voltak pontosak. Ám ő – mint mondta – akkor is hangoztatta a kiigazítások szükségességét. Bizonyára nem gondolja komolyan, hogy szerény közgazdászi megjegyzésének a témában járatlan választók különös figyelmet szenteltek volna. A választók nagy többsége leginkább érzelmein keresztül befolyásolható, és erre a csaliként elfogadott ötéves adócsökkentési törvény, amit a választások után töröltek, és a miniszterelnök-jelöltek vitája gyakorolta a döntő befolyást. Ennek a vitának leglényege volt Orbán Viktort rágalmazónak, rémhírterjesztőnek bemutatni, és ellene a választókban erős érzelmi ellenreakciókat kiváltani. Sikerült, csakhogy ezt egyszerűen szélhámosságnak nevezik. Ezért senki ne csodálkozzon most a becsapottak indulatain, és ne próbálják azt gumibottal és könnygázzal csillapítani.

Farkas Zsolt (Budapest): Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezető szerint helyes, ha egyetlen személyben összpontosul a pártelnöki és a kormányfői poszt – persze csak akkor, ha az illetőt Gyurcsány Ferencnek hívják. Indokai: így válik egyértelművé, hogy ki a baloldal vezetője, tehát így lesz tisztázott a személyi hierarchia. Ezzel szöges ellentétben áll nemcsak a kormánykoalíció pártjainak, de Dávid Ibolyának is a véleménye, feltéve, ha Orbán Viktorról van szó: ő ne merészeljen miniszterelnöki vagy pártelnöki posztról álmodozni, hanem még a pártjából, sőt még a közéletből is tűnjön el – követelte elvakult felindultságában Gyurcsány Ferenc és Kuncze tavaly tavasszal. Gyurcsánynak most nincs komoly kihívója: ez nála demokrácia, Orbánnál ugyanez diktatúrát jelent. Nem komolytalan ez egy kicsit?

Rechtenwald Kristóf (Szeged): Ez év január elsejétől Románia is az európai közösség tagja lett. Ahogy az lenni szokott, a klub korábbi tagjai ilyenkor döntenek arról, hogy megnyissák-e munkaerőpiacukat a jövevények előtt, vagy sem. Ha igen, akkor teljesen vagy részlegesen. Ez bizony fontos politikai kérdés is, s ebben bizony nem ártana, ha a parlamenti pártok meg tudnának egyezni. E kérdés megfelelő rendezése ugyanis meghatározza a két ország – amúgy sem teljesen felhőtlen – kapcsolatát. Felelőtlenség a Fidesz és a KDNP részéről, hogy a kormánnyal dacolva ebben sem mutatkozik tárgyalópartnernek. Holott nem lehet mellékes, hogy milyen kapcsolat alakulhat ki a két ország között 2010 után egy esetleges jobboldali fordulatot követően. Ugyanakkor álszent a miniszterelnök és a koalíciós pártok részéről ezt az ellenzéki pártnak felróni, azt populizmussal vádolni. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy épp Gyurcsány Ferenc volt az, aki büszkén vállalta, hogy a 23 millió románnal való ijesztegetés az ő agyszüleménye volt. Ezzel a negatív kampánnyal élt is a szocialista párt a 2002-es kampányban az Orbán–Nastase-paktum megkötése után.