Pénz, paripa, fegyver

Miközben az ügyészség többhetes kutakodás ellenére – néhány kivételtől eltekintve – továbbra is bottal üti a nyomát a szeptember–októberi rendőrattakok arc és azonosító nélküli résztvevőinek, a koalíciós szavazógép jóvoltából az idén is bővülni fog a Bene– Gergényi-csapat elrettentő arzenálja, és az új esztendő kezdetével törvényalkotási láz tombol az igazságügybe olvadt rendészeti tárcánál is. A gyülekezési törvény módosításának tervét bizonyára sürgetővé tette az is, hogy a rendőrség sorozatban veszít el pereket. Persze, azok nyomán nem fizet, mint a katonatiszt, hanem inkasszóval kell bevasalni rajta a büntetést. Mindeközben Gergényi-alantas szakaszparancsnokok összevissza beszélve próbálják megvezetni az ügyészséget, nehogy már felismerhetővé váljon az a nem kevés szadista szolgáló és verőlegény, aki vaktában kilőtt gumilövedékkel, bakanccsal rugdosva, viperával operálva próbált fegyelmezni minden elébe kerülőt a pesti utcán szeptember és október havában.
Ennek ellenére szolgáló és verő rendőreink bújtatói, netán felbujtói a gyülekezési törvény átalakításán kezdenek fáradozni – immár szaktárcai segédlettel. Kondorosi Ferenc szakállamtitkár mindenesetre igyekszik előre megnyugtatni és egyszersmind meggyőzni a közvéleményt, hogy „nincs szó a gyülekezési jog korlátozásáról, de bizonyos módosítások és garanciák beépítése szükséges”. A szakértők többsége viszont úgy tartja, hogy nincsenek lényegi hézagok a gyülekezési törvényben. A gyurcsányi hatalom most mégis itt is „reformért” kiált. Ennek oka arra vezethető vissza, hogy a zavarokat inkább a törvény alkalmazása közepette követték el a jogalkalmazók, így elsősorban a rendőrség és a kormányzat. Elég csak utalni Petrétei miniszter elutasított lemondására vagy a fővárosi főkapitány demonstrációértelmezési kísérleteire.
Most, amikor a hatóságot sorra-rendre elmarasztaló ítéletekkel, a szeptember–októberi rendőri fellépéseket elszenvedők több mint háromnegyedének bírósági felmentésével, a rendőrség erkölcsi válságát is jelző tömeges nyugdíjazásokkal és leszerelésekkel csőstül jön a baj, úgy tűnik, a mundér védelmében nem marad más, mint előremenekülni. Ezt szolgálná a gyülekezési törvény módosításának felmelegítése is.
Tölgyessy Péter még december közepén nyilatkozott arról, hogy a jogszabály módosítására létrehozott ideiglenes bizottság akkor már több hete befejezte munkáját. Az SZDSZ volt elnöke, az elmúlt két ciklusban fideszes parlamenti képviselő akkor arra is kitért, bajos elhessegetni a gondolatot: az egész csak azért kellett, hogy a joghézagokra való hivatkozással a végrehajtó hatalom némileg enyhítse a történtekért viselt felelősségét, és az egészre csak a miniszterelnök aktuális PR-igényei miatt lett volna szükség.
Most, a lopakodó törvényalkotási szándék láttán, nem árt felidézni, hogy mind a mai napig nincs elfogadható, jogszabálylyal indokolt magyarázat arra, miért tartja úgymond műveleti területként megszállva a Kossuth teret a rendőrség. Nem érdektelen emlékeztetni arra sem, milyen sietséggel verte keresztül egy-két nappal az óév vége előtt a koalíciós többség, hogy a rendőrség több mint hárommilliárd forint értékben vásároljon tömegoszlató eszközöket. Az pedig minapi hír, hogy miközben a világhírű somogyi rendőrménes felszámolását tervezi, a kardlapozó lovas rendőrök jószágainak számát megduplázza a rendészeti tárca. Pénz, paripa, fegyver nem számít. Tessék mondani, ez már a rendőrségi reform?