Kenya tegnap kitoloncolt területéről 340 szomáliai menekültet, többségében nőket és gyerekeket. Nairobi ezzel megsértette a nemzetközi jogot – jelezték az ENSZ illetékesei. A határokat megerősítették, azonban még nem zárták le azokat. Kenya félelmei részben érthetők, hiszen az egyetlen stabil s jelentős turistaforgalommal rendelkező ország a térségben. Aggodalmakra ad okot, hogy iszlámista lázadókat üldöző etióp helikopterek tegnap véletlenül az egyik átkelő, Har Har déli oldala ellen is támadást indítottak, ám csodával határos módon senkit sem sebesítettek meg. Mwai Kibaki kenyai elnök tárgyalásokat szorgalmazott a biztonsági kérdésekről, ám egyben jelezte, nem engedi, hogy országa menekülttáborrá váljon. Kenya tegnap csapatokat is vezényelt a határra, hogy megakadályozza az iszlám szélsőségesek beszivárgását.
A dél-szomáliai békefenntartás a jelek szerint a megszálló Etiópiának sem célja, különösen annak tudatában, hogy a lakosság körében is sokan ellenségként tekintenek az idegen katonákra. Meles Zenavi kormányfő két héten belül ki is vonná a fegyvereseket, az átmeneti kormány vezetője, Ali Mohamed Gedi azonban azt kérte, a csapatok addig maradjanak Szomáliában, amíg a békefenntartók meg nem érkeznek. Uganda tegnap jelezte, kész lenne ezer katonát adni a rendteremtés elősegítésére, a miszszió jövője azonban így is rendkívül bizonytalan. Feszültségforrást jelent többek között, hogy az Afrikai Unió ellenzi az etióp megszállást, ugyanakkor eddig nem volt képes arra sem, hogy saját erejéből megszervezze a békefenntartást. A Dárfúrban történtek aligha lehetnek példaértékűek, hiszen ott eddig senki sem volt képes megvédeni a helyi lakosságot a szélsőséges arab milíciáktól, amelyek immár 70 ezernél is több ember életét oltották ki. Az elemzők gyakran az irakihoz hasonlítják a szomáliai helyzetet, attól tartva, hogy Afrika szarván is egy hosszan elnyúló, rengeteg áldozatot követelő háborúra kell felkészülni, amelynek során szélsőséges lázadók, s pontosan be nem azonosítható terrorszervezetek harcolnak majd az instabil kormányzat és az esetlegesen az országban tartózkodó külföldi erők ellen.
Ennél is aggasztóbb, hogy az elhúzódó konfliktus már eddig is rengeteg szenvedést okozott a nyomorgó lakosságnak, amely – mint az a kenyai reakciókból is látható – aligha számíthat érdemi külső segítségre. Az Afrika több pontján megfordult diplomaták, üzletemberek, kalandorok beszámolói szerint állítható, hogy Szomália a legnyomorúságosabb és legveszélyesebb hely a világon. Igaz, az elszakadni akaró területeken, Szomáliföldön, Puntföldön valamivel kedvezőbb a helyzet, mint délen és a fővárosban. Pedig Mogadishu az olasz gyarmati időkben kifejezetten szép város volt, építészetében izgalmasan keveredtek a jemeni–arab és az itáliai vonások. Híres volt a helyi konyha, de a városban számos pizzéria, nyugati stílusú étterem is üzemelt. Mára azonban mindebből semmi sem maradt, a hadurak összecsapásai és az anarchia miatt az összes diplomáciai testület, nemzetközi szervezet elmenekült. Az infrastruktúra szinte teljesen elpusztult, a kilencvenes évek eleje óta nem ritka az éhínség sem. A lakosság életét természeti katasztrófák: aszály és árvizek egyaránt megkeserítik. Ráadásul – s ez az egykori nyugati városfejlesztők hibájából van így – a mogadishui vágóhidat a tengerparton építették fel, aminek köszönhetően a part környékét ellepték a cápák. Persze meglehet, hogy ez utóbbi zavarja most a legkevésbé az egyébként is folyamatos életveszélynek kitett szomáliaiakat
Válságtanácskozás. Szomáliáról, az etióp offenzíva és az iszlámista milíciák visszavonulása nyomán kialakult helyzetről, a stabilizáció lehetőségeiről tanácskozott tegnap az uniós összekötő csoport Brüszszelben, az EU soros elnökségét ellátó Németország kezdeményezésére. (MTI)
origo.hu
Kitüntették a Jeszenszky házaspárt megmentő férfit
