Október negyedike és november hatodika között otthon voltam, Magyarországon. A többi egykori ’56-ossal együtt nem bántam meg, hogy hazamentem a szabadságharcunk jubileumára, mert a magyar rendőrség brutalitását valóban látni kellett, hogy azt itt magyar körökben és amerikai baráti társaságokban személyes élmény alapján el tudjuk mondani.
Hazámat parázsló hangulatban hagytam ott. Az átélt botrányos események ellenére is voltak azonban pozitív élményeim: 1. a fiatalok nagy száma a tüntetéseken. 2. A hangulat radikális jobbra tolódása, az egész krízis okát kiváltó posztkommunista hatalomátmentés elismerése (őszödi beszéd); a hatalomellenes jelszavak gyakorisága. 3. Az ősi Árpád-sávos lobogó gyakorisága, melynek eredetileg semmi köze nincs az egykori nyilaskeresztes jelképhez. 4. A székely himnusznak mint második nemzeti imádságunknak elterjedése, és most már a templomokban is az éneklése. 5. A tömeg tájékozottsága és fegyelme. 6. Az, hogy Orbán Viktor mellett Navracsics Tibor is ma már egy tehetséges politikus.
S végül a nagy közös dilemma. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy az ország hogyan tud majd megszabadulni ettől a megalomániás, hazug és szélhámos volt KISZ-vezértől. Ugyanakkor azt sem tudom elképzelni, hogy a következő három és fél évet még kihúzza mint miniszterelnök.
Dr. Tápay J. Miklós
Cincinnati, Ohio, USA
origo.hu
A Neoton-família legendás dalát élesztette újjá Lotfi Begi, Tolvai Reni és L.L. Junior
