Engedjék meg, hogy a kíváncsiság és a kétkedés legyen a vezérelvem. Mert annyira nagyszabású az elképzelés, hogy egyben hihetetlen is. Főleg akkor, ha Budapestről elindul az ember, hogy a „Gastroland önálló város” helyszínét, a szobi kistérséget felkeresse.
A Gastroland avagy Gourmandia város nemzetközileg védett ötlete Gruber István egykori szakácstól származik. Az ősz hajú, joviális benyomást keltő, öltönyös Gruber a projekt részleteit először 2004. november 16-án hozta nyilvánosságra, amely szerint a kezdetben 35, később ötven, egyenként kétszáz főt befogadó és további százfős kerthelyiséggel rendelkező, számos kiszolgálólétesítmény felépítését tartalmazó és további beruházásokat generáló projektet a hetven nemzetet tömörítő Szakácsegyesületek Világszövetsége (WACS) szakmailag támogatja, s a tagországok elnökei közül már 43-an elkötelezték magukat az ügy mellett, és aláírt nyilatkozatukkal jelezték részvételi szándékukat. A nagyszabású elképzelés bejelentését követően nyilván gőzerővel folytak az előkészületek, hiszen Gruber néhány hónappal később már azt tudatta a sajtómunkásokkal, hogy Magyarországon a tervet valamennyi, a turizmusért felelős és érintett szervezet, közöttük a Gazdasági Minisztérium Turisztikai Államtitkársága és a kultusztárca is támogatja.
Gruber előadója volt 2005. január 19-én a Corinthia Aquincum Hotel Budapest szállodában megrendezett GasztroPont évnyitó partijának. A vendégek a délután folyamán bepillanthattak Gruber István hosszú éveken át dédelgetett álmába, s terveibe. „A projekt ötletének eredetiségét és nagyszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy már a tervezés folyamán érkeztek a szervezőkhöz nemzetközi ajánlatok a projekt megvalósítására, és a helyszín kiválasztásánál is verseny folyt. A Gastroland megvalósulásával négyezer új munkahely jöhet létre” – nyilatkozta Gruber, aki önmagát a projekt licencét birtokoló Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség programirodájának vezetőjeként aposztrofálta. Tájékoztatása szerint az 500 milliárdos költségű élménypark 60-70 százalékos telítettség esetén is évi 735 millió eurós forgalmat generálhat.
A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség egy budapesti, VII. kerületi társasház negyedik emeleti lakásában működik. Egyébként tiszteletre méltó szervezet, nagy tagsággal, és tevékenységükkel valóban a magyar gasztronómia felemelkedésén fáradoznak, versenyeket szerveznek, díjakat alapítanak, és ami nem utolsó szempont: internetes portáljukon magyaros ételek receptjeit közlik. Gruber itt évtizedek óta tag, s a honlapról letölthető a Gourmandia-projekt összefoglalója is.
A befektetők keresésének eredményeként, Gruber 2006 januárjában már arról beszélt, hogy a világ ötven országának gasztronómiai csodáit felvonultató Duna menti élménypark 2010-re ígért teljes felépítéséhez uniós forrásokra is számítanak az ötlet megálmodói. A Szob, Ipolydamásd, Márianosztra és a szlovák Helemba közötti 300 hektáros területen, kezdetben 35, majd 50 nemzet építhetné fel éttermét az adott országra jellemző környezetben. Kijelentette: a mexikóiak „hegyek közé” építik fel vendéglőjüket, a hollandok vízpartra tervezik konyhájukat, az osztrák ízeket pedig fenyőfák árnyékában kóstolhatják meg a látogatók. Gruber közölte azt is, hogy a létesítményeket ötven-ötven százalékban uniós támogatásból, illetve magántőkéből kívánják felhúzni, s a beruházókat a hamarosan megalakuló Gastroland Kft. választja ki. A cég tagjairól Gruber István ismételten nem kívánt részleteket közölni, annyit azonban elárult, hogy kedvezőbb adózási feltételek esetén Szlovákiában jegyeztethetik be a vállalkozást.
És a beruházás precízen megvalósulni látszott. Legalábbis a sajtónyilatkozatok alapján. Tavaly februárban Gruber mint programmenedzser, ismét a sajtónyilvánossághoz fordult, s bejelentette, hogy a szobi önkormányzat már ki is jelölt e célra 300 hektárnyi területet, és olasz befektetők finanszírozzák a 200 millió forintba kerülő előtanulmány kidolgozását. Az ötlet valóra váltásához az EU is kész milliárdos keretösszeget biztosítani, sőt a projektet a készülő Nemzeti fejlesztési terv kettes ütemében is megemlítik. Bejelentette azt is: a Gastroland több ütemben, 2008-as kezdéssel, 6 év alatt valósulhat meg. A 450-500 milliárd forintos beruházásba 300 milliárd forinttal szállna be egy olasz befektetőcsoport, szükség van hozzá, az uniós pénzek mellett, állami finanszírozásra szlovák részről is, valamint további magánbefektetők bevonására – utalt rá a programiroda vezető. A terv szerint az ínyenceket szolgáló nemzetközi látványpark évi 2,3 millió turistát fogadhat, s évente 185 milliárd forintos forgalmat bonyolíthat le.
A tavalyi önkormányzati választások előtt már a szocialista Szabó Imre is felkarolta az elképzelést. Szabó, aki akkor még a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács és a Pest Megyei Közgyűlés elnöke volt, a következőt nyilatkozta: „A Duna másik oldalán szerényebbek a turizmus eredményei, holott másfajta látványosságokkal lehet gazdagodni: a táj, a települések hangulata páratlan szépségeket kínál. E felemás helyzet kiegyensúlyozása érdekében most egy egységes vállalkozás körvonalazódik: Gastroland építését tervezik. Megvalósítását a Nemzetközi Gasztronómiai Szövetség és a Szakácsmesterek Világszövetsége is támogatja, a befektetők szerint az EU kész milliárdos keretösszeget biztosítani hozzá.”
Gruber István nyilatkozatai mint kés a vajban, úgy jutottak el a többnyire baloldali sajtón keresztül az olvasókhoz, rádióhallgatókhoz és televíziónézőkhöz (mindenféle kétely és kételkedés nélkül). A tavaly őszi nyilatkozatok szerint az 500 milliárd forintos óriásberuházás megvalósításához indulásként, 2007 elején egy spanyol befektetőcsoport 300 millió forintos tőkével részvénytársaságot alapít. (Arról, hogy eddig Gruber olasz befektetőt emlegetett, nem esett szó, de arról igen, hogy mint kiállító, már Vietnam, Kína, Olaszország és Ausztria is jelentkezett.)
E nyilatkozatokat követően az egykori szakács mellé tömörült még mindig virtuális befektetőcsoport újabb eredményeket ért el. Többek között 2006 márciusára elkészült a Gastroland hatvanoldalas megvalósíthatósági előtanulmánya, amelynek egy példánya lapunk birtokába került. A dolgozat szerint, amely a társbefektetők, kisebb vállalkozások meggyőzésére készült, a projektet a magyar és szlovák kormány is magas szinten támogatja, a tervek szorosan kapcsolódnak az uniós törekvésekhez, s a kivitelezéshez már számos nemzetközi vállalatóriás jelezte csatlakozási szándékát. Gyurcsány Ferenc és Hiller István támogatja a projektet, sőt az ellenzéki pártok is elismerően nyilatkoztak az elképzelésről. (Gyurcsány levélben fejezte ki támogatását.) A dokumentum szerint Szob, Ipolydamásd és Márianosztra önkormányzatai már kinyilatkoztatták együttműködési szándékukat, velük a 300 hektár földterület biztosítására már szerződésük van, sőt a három önkormányzati közgyűlés már ahhoz is hozzájárult, hogy Gourmandia város a saját közigazgatási határaikon belül valósuljon meg. (Erre a mondatra kérem egy darabig emlékezzenek még.)
Az önálló önkormányzattal rendelkező Gourmandia saját rendőrséggel rendelkezik majd, napi ötezer vendég fogadására alkalmas autóbusz-pályaudvara, 2300 férőhelyes autóparkolója épül, az Ipoly torkolatánál 40 jacht beállós, bérapartmanos, lagúnára épített luxus-apartmanházas kikötője lesz, de többek között 300 fős görkorcsolyacsarnok, 300 fős korcsolyapálya, több revüszínház, multiplexmozi, több golfpálya, s 11 darab ezer férőhelyes hotel (vagy több kisebb) is épül majd.
Bár korábban a Gastroland Kft. létrehozásáról nyilatkozott Gruber István, ez a dokumentum a Gastroland Rt. létrehozását tünteti fel 2006. szeptemberi határidővel. A dolog szépséghibája, hogy a cégbíróság adatai szerint a Gastroland Kft. már 1995 óta működik. Ügyvezető igazgatója, Balázs József megkeresésünkre közölte, közkedvelt éttermet működtetnek a főváros XVII. kerületében, s semmi közük a beharangozott Gastroland-projekthez, ilyen nevű cég bejegyzését pedig a hatályos jogszabályok miatt elképzelhetetlennek tartják.
A Gastrolandot működtető társulás a mai napig nem jött létre.
Szob polgármestere, Remitzky Zoltán kérdésemre elmondta: nem felel meg a valóságnak, hogy Szob önkormányzata kijelölte a 300 hektáros területet, s erről már aláírt szerződés is van. A térképet nézve ugyan adott egy háromszáz hektáros terület az elképzelés elvi megvalósításához, de azzal kapcsolatban a beruházónak meg kell állapodnia a földterület tulajdonosaival. Az kétségtelen, hogy mindebből egy 50-60 hektárnyi terület az önkormányzaté, de mivel olyan sok rossz önkormányzati területfelajánlási szerződésről hallottak már, azt csak nagyon óvatosan hasznosítanák. Jelen pillanatban nincs kivel tárgyalniuk, hiszen a beruházást generáló társaság még létre sem jött. A polgármester közölte: valóban aláírták az együttműködési szerződést a projektbirtokossal, hiszen egy munkahelyteremtő beruházásnak ők is örülnének. – Nagyon sok jól képzett fiatalember jár Szobról a környékbeli középiskolákba, nyelveket beszélnek, és vendéglátást, kereskedelmet tanultak, de konyhai munkaerőnek, biztonsági őrnek vagy kerti dolgozónak is akadna nálunk jelentkező – szögezte le a polgármester.
Remitzky Zoltán szerint kétségtelen, hogy víziószerű az elképzelés, de megvalósulása nem elképzelhetetlen. Nem is a pénz, hanem a politikai akarat a fontos. Amennyiben nemzeti ügyként kezelné a kormányzat, s párhuzamosan beszélhetnénk felgyorsuló autópálya-építésről, újabb dunai hidak építéséről, több esélye lenne a beruházás megvalósításának. A polgármester egy plasztikus példával is igazolta feltevését, azaz: a Ferihegyi repülőtértől Szobig, megállás nélkül gyorsvasútnak kellene közlekednie ahhoz, hogy egy malajziai fiatalember elutazzon hozzánk a gasztronómiai világszám megtekintéséért.
Mindenesetre az, hogy a kormány jó ötletnek tartja az elképzelést, hiszen már kormányzati felelőst is kineveztek, és egy kormányzati képviselő szóban azt mondta, hogy „ötvenmilliárd, ennyi pénz elő tud kerülni” erről árulkodik – szögezte le a települési vezető.
Az újságírónak is vannak nehéz pillanatai, amikor Gourmandia város említésekor a helybéliek tágra nyílt szemmel néznek rá. Ezzel a tekintettel találkozom a szobi Popeye étteremben, három fiatalember csodálkozó nézésével, amikor nekem kell a beruházás lényegét feleleveníteni, minekután „elmehibbantnak tűnök”. Szintúgy a Kőporosban a pultosnál, ámde (végre) a Burda italkimérésben már hallottak az elképzelésről. Sőt még azt is tudják, hogy az időutazásra okot adó helyen (hetvenes évek recepttűző asztali szeggel és piros műbőr ülőkékkel), a kocsma neve nem a divatmagazinról, hanem a közeli talponálló-csárdát (új fogalom számomra) egykor működtető család nevére utal. Véleményük a következő: jól hangzó elképzelés, de a mérnökök és markológépek még nem jelentek meg.
Márianosztrán a Harmónia étterem tulajdonosnője lehetetlenségnek tartja Gourmandia megvalósulását, amelyről a lapokból értesült. Szerinte, ha ez komoly elképzelés, akkor a térségben élőknek már tanfolyamokra kellene járniuk, hogy szakácsok, biztonsági őrök, egységvezetők lehessenek. A hírverés viszont elmaradt. Simonné Bezeczki Anna inkább turisztikai irodát szeretne nyílni, hiszen vannak helyi termékeket előállító környékbeliek: lepénysütő, kecskesajtot készítő, van tojásfestő és van kosárfonó. Bár nincs még szálláshely a településen, a kisvasút gyakorlatilag is megvalósuló fejlesztése (már rakják a síneket) reményt ad a fejlődésre.
Ha pénz van, akkor hihető lenne az elképzelés, viszont azt, hogy naponta tízezer ember idejön ebédelni… hát ez már hihetetlen számunkra – vélik nevetgélve Tasnádi és Bogár családnevű férfiak. A jó kedv oka az, hogy idéztem a projektből, s megmondom őszintén, leginkább az Ipoly-parti jachtkikötő és lagúna terve okozta derültségüket, ugyanis az Ipoly leginkább csak csónakkal járható.
Márianosztra polgármestere, Kiss László nem tud sokat a tervekről. Mint mondja: Márianosztra földterületekkel gyakorlatilag nem venne részt a projektben. Őt senki nem kereste meg a Gastroland részéről, így hivatalosan senkivel sem beszélt erről a kérdésről. Úgy tudja, volt egy sajtótájékoztató, ahol elhangzott, hogy ezt a térséget jelölték ki a beruházás helyszínéül, és kétségtelen, ez az információ ad okot a reményteli várakozásra. Kétségtelen az is, hogy foglalkoztatási helyzetükön sokat javítana egy ilyen vállalkozás. Igaz, elképzelni is nehéz a beruházást, hiszen a leírtak igen utópisztikusnak tűnnek, s igen jó képzelőerő kell ahhoz, hogy bárki is higgyen a záros határidőn belül történő megvalósulásban.
A márianosztrai Coop bolt két kirakatában hatalmas papírplakátok. Az egyiken „Coop finomliszt, egy kiló 70 forint”, a másikon „Coop B-rizs, egy kiló 169 forint”. Ennyi a fizetőképes hazai vásárlóerőről, és az ízkavalkádról. Mivel melegkonyhás éttermet a környéken igen nehezen találni, autómmal lehúzódva előveszem az ebédemet, s elfogyasztom barnarizses filézett halamat, amelyet otthon még szójaolajjal nyakon öntöttem. Ad egy: a filé dán termék, a rizs eredete Ázsia, a szójaszósz a távol-keleti konyha elengedhetetlen kelléke, így én már Márianosztrán megteremtettem a személyes mini gastrolandomat…
Természetesen szerettem volna Gruber Istvánt is megkérdezni a Gastroland-projekt megvalósításával és számos ellentmondásával kapcsolatban. Elsősorban a következő témakörökben kértem válaszait, azt is tudva, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa: Korábban olasz befektetőről beszéltek, ma már spanyolról. Mi történt? Hogyan létezhet programiroda és elnökségi különmegbízott megbízó, anyacég nélkül? Apropó, miért beszélnek Gastroland Kft. és Gastroland Rt. létrehozásáról, miközben már tizenkét éve létezik Magyarországon Gastroland Kft., így az ő cégük neve nyilvánvalóan nem lehet ugyanaz? Miért nem működnek lefoglalt domainneves internetes honlapjaik? Konkrétan ki tett arra ígéretet, hogy a magyar költségvetés 50 milliárd forinttal támogatja a Gastroland-projektet? A jövőre induló vállalkozáshoz további 400 milliárd forintot hogyan szeretnének az EU-tól pályázaton nyerni, hiszen a vállalkozást generáló gazdasági társaság még létre sem jött? S kértem azt, hogy igazolja számomra, hogy a projektet Magyarország miniszterelnöke és a magyar szakminisztériumok is támogatják.
Gruber István, a Gastroland projektmenedzsere, gasztronómiai szövetségi elnöki különmegbízottja kérdéseimre válaszul közölte, hogy a befektetővel közösen hírzárlatot rendel el. (?) Gruber úr úgy véli, hogy később alapos tájékozódásomat és személyes találkozónkat követően én is másfajta és más összefüggésekben értelmet kapó kérdéseket tennék fel. Hisz abban, hogy azok az információk, feltevések, következtetések, amelyeket levelemben olvasott, a tények tükrében új megvilágítást kapnának, másrészt már később én is „arra koncentrálhatok, ami a projektben a lényeg”.
Én pedig hiszem, Gruber úr kitűnő üzletember, aki kőkeményen végigviszi elképzelését, és a magyar nép felemelkedésén dolgozik.
Ám az Ipoly-parti lagúna és óriási jachtkikötő terve vélhetőleg elbukik, és még egy rövid ideig csak mézesmadzag-hadműveleti területnek tekinthető. Ugyanis a Duna-kanyar még rajta van az UNESCO által védett világörökség listáján. A háromszáz hektáros Gastroland megvalósítási övezete itt található, sőt egy része nemzeti parki terület, másik része pedig árvízvédelmi, időnként folyók által elöntött vidék.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
